Bukarestben a NETA fesztiválon is, és a temesvári magyar színház vendégjátéka ? az Apakaland ? alkalmával is láthattuk, hogy az apák viselkedése központi témává vált. Nem törődnek a családdal, elhanyagolják a gyermekeiket, sok piszkos munkát végeznek ? úgymond: az érvényesülésért, a jólétért, de valójában csupán azért, hogy önzésüket korlátlanul érvényesíthessék.
S a büntetésük? Gyermekeik eltávolodása. Többnyire ez történik ? de nem mindig. A temesváriak Apakaland előadása például arról szól, hogy a gyermekek munkjába állítják az apát. Elküldik tejért ? de ez csak ürügy. Valójában eljátszatnak vele egy mesét, amelynek során halálos veszélybe kerül, amiből csak a tej ? vagyis a gyermekek kérésének teljesítése, a gyermekekről való gondoskodás húzhatja ki őt. Jó lenne, bizony. Kár, hogy nem ilyen egyszerű.
Mert, miként az említett fesztiválon, a kelet- és középeurópai színházak találkozóján is láthattuk, a gyermek felnő és az apa vádlójává válik. Ő lesz a legkegyetlenebb ügyész ? ügyvédnek álcázva. És nincs annál fájdalmasabb, mint amikor a gyermek vádolja a szülőt. Ami, sajnos, elkerülhetetlen. Mert elsősorban a gyermekben, s vele együtt a jövőnkben tesz kárt az apai, anyai, a szülői felelőtlenség.
A szentpéterváriak vendégjátékában például egy olyan anyát láthattunk, aki kitette a csecsemőt az utcára, így akart megszabadulni a fogyatékos gyermektől. De aztán hálából a sors ajándékozott neki egy fogyatékos férfit ? egy felnőttet, akitől már nem tudott megszabadulni. Megérdemelte.
Nekem, sajnos, elsősorban ? e hasznos és nagyon is szükséges! ? színházi fesztivál jelmondatával van gondom. Így hangzik: ?A színház a jelenkor hőse?. Hát ezzel a hőssel van a baj. Elegem van a hősökből. A háborús hősökből, akik a legnagyobb gyilkosok. A közélet hőseiből, akik a legnagyobb hazugok, és a legjellemtelenebbek, a legkorruptabbak. A magánélet hőseiből, akik született stréberek… Hadd, ne folytassuk! Nekem egyszerűen az ember az, aki hiányzik a képből. A normális ember. Akihez talán a tisztalelkű gyermek áll a legközelebb. Őt, az embert kívánom látni a színházban ? és az életben is. A hősök elégedjenek meg a díszes fejfával ? és az emlékművel.