Vélemény

Kedves hallgatóim, sajtótörténeti esemény színhelye ma Budapest: a hajléktalanok újságja egyszeri különkiadásként a Népszabadság mellékletoldalaival jelent meg. A hajléktalanok lapjának Fedél Nélkül a címe, és fantasztikus gesztus, hogy ha egyszeri alkalommal is, de tizenkétezer példány erejéig befogadták a Népszabit, az immár közel két hete beszüntetett újságot. (tovább…)

Már a tavaly feltűnt, hogy a bukaresti Bulvár Fesztiválon szeretik a magyar darabokat. Az idén is igazolódott ez a benyomás. A fesztivál első napjain három magyar darabot olvastak fel ? a Balassi Intézet nagytermében ? román színészek és színiakadémisták. Alexandru Mâzgăreanu, Adela Bi?ică és Mihai Lungeanu rendezők vezényletével tették ezt. A darabok a fesztivál Válságban a család című vonulatába illeszkednek be. (tovább…)

Nem vagyok heraldikus, nem vagyok jártas az ebből vagy abból a századból származó címerekben, de azt tudom, hogy nagyon sok nyugat-európai város vagy éppenséggel ország címerében ott a medve. Előszeretettel használták a középkorban, mert úgy tekintettek rá, mint az erő, a bölcsesség, a függetlenség példaképére, a közösség oltalmazójára. A medvés címeres városok és országok nagy többségében azonban a természetben már gyakorlatilag eltűnt a medve, még Svájc fővárosban , Bernben is, amely éppenséggel a medvéről kapta a nevét, csupán néhány címerállat fürdőzik egy híd alatti kis tóban, a turisták és a városlakók nagy örömére. (tovább…)

Kivételes módon emlékeztetnem kell, itt és most, a kedves hallgatót/olvasót, hogy véleményt fogalmazok meg, sem az irodalomtudomány, sem a zenetudomány szakértője nem vagyok, és mégis ilyesmiről szól mai jegyzetem. Elsősorban azért, hogy kifejezzem örömömet az fölött, és megosszam a hallgatóval/olvasóval is, hogy kulturált vita (legfennebb némitúlzott malícia jelenik meg itt-ott, de az is elviselhető) övezi a pop-folk-rock énekes Bob Dylan, irodalmi Nobel-díját. (tovább…)

Tuzson Bence, a magyar kormány kommunikációjáért felelős államtitkára nemrég az M1 televízió nyilvánossága előtt fejtette ki, hogy mielőtt a kormány elhatározta, hogy az Országgyűlés elé terjeszti a kötelező kvóták elutasításának jogi feltételeit megteremtő alkotmánymódosítások tervezetét, más európai államok alkotmányait is megvizsgálta. Hasonló kitételekkel több esetben is találkozott. (tovább…)

Azt hiszem, minden újságíró szívének a csücskében van egy olyan hely, ahová szívesen jár, ahová nagy kedvvel tér vissza. Igy vagyok én a csíkszentdomokosi Márton Áron emlékmúzeummal, amelyet közel két esztendőnyi átalakítás, felújítás után holnap délben újra látogathatóvá tesznek. A múzeum azért tér el a szokásostól, mert 2010-ben, a  püspök halálának 30. évfordulóján, nem is akármilyen közösségi összefogás nyomán nyitotta meg kapuit és olyan intézmény vált belőle, amely mind szemléleténél, mind elrendezésénél, mind a dokumentumok bemutatásánál fogva alaposan eltér az országban látható, bármiféle falusi múzeumtól. (tovább…)

Miután a múlt héten Szűz Mária (értsd Nagyboldogasszony ünnepe, a munkaszüneti nap) mentesített a jegyzetírástól, augusztus huszonharmadikáról pedig, erről a lángoló nemzeti ünnepről ahogy eddig, úgy most sem szándékozom megemlékezni – szentelem szertelen észrevételeimet a legújabb hazai történelmi dátumnak, illetve az azt meghatározó eseménynek, az augusztus tizedikei tüntetésnek. Pontosabban megosztom az egy héttel ezelőtt leírt gondolataimat, kiegészítve friss benyomásokkal. (tovább…)

A minap arról olvashattunk, hogy „súlyos vétket ismert be Ferenc pápa”. Nem ő maga követte el, hanem paptársai. Szexuális játékot űztek kiskorúakkal – lelkiismeretesen művelték a pedofíliát. Legalább olyan lelkiismeretesen, mintha miséztek volna. És az eredmény: Pennsylvaniában például a gyermek- és fiatalkorú áldozatok száma meghaladja az ezret. Chilében már öt katolikus püspök mondott le, mert pedofil bűntettek miatt vádolják őket. De Ausztráliában is hatósági vizsgálat indult több katolikus pap ellen pedofília miatt. (tovább…)

Továbbra sincs semmiféle közös nevező az augusztus tizedikei tüntetések és erőszakos cselekedetek, valamint az egyre nyílvánvalóbb rendőri/csendőri túlkapásokkal kapcsolatos értelmezésekben. (Egyetlen “érvet” hallok a brutális, megtorló csendőri intézkedések indoklásaként, hogy a tüntetők meg akarták dönteni a kormányt. Ezt pedig onnan lehet tudni, Liviu Pop, pészédés exminiszter, fődemagóg szerint, hogy “aláírásokat gyűjtöttek a büntetett előljárók ellen”. Éthető? Ha valaki büntett előljárókról beszél, akkor a kormányt akarja megdönteni, és ennyi elég ahhoz, hogy a csendőrök elgázosítsák, gumibottal fejbeverjék, punktum). (tovább…)

Ezzel jellemezhetném a bukaresti Nemzetiben látott első két előadást. Kezdő, fiatal színészek Samuel Beckett öt rövid szövege alapján öt jelenetből álló produkciót alkottak ? a szó szoros értelmében. A színpadi jelenlét volt a fontos, nem a beszéd. A szimbólum-erejű mozgások és helyzetképek. És valami hasonlót produkált a Bukarestben vendégszereplő Szlovák Nemzeti Színház is. A pozsonyiak előadásának címe: A pásztor felesége. (tovább…)

Az Európát mind kínosabb helyzetbe hozó bevándorlási válság fokozatosan rákényszerít bennünket, hogy a kultúrák lényegéről és társadalmi szerepéről elgondolkodjunk. A kultúra-fogalmat a huszadik század második fele óta kerülni illik. Norbert Élias A civilizáció folyamata című alapművében a kultúrát a civilizációval állítja szembe, s csupán a civilizációt hajlandó a modern kor követelményeihez alkalmazható fogalom gyanánt elfogadni. (tovább…)