A minap arról olvashattunk, hogy „súlyos vétket ismert be Ferenc pápa”. Nem ő maga követte el, hanem paptársai. Szexuális játékot űztek kiskorúakkal – lelkiismeretesen művelték a pedofíliát. Legalább olyan lelkiismeretesen, mintha miséztek volna. És az eredmény: Pennsylvaniában például a gyermek- és fiatalkorú áldozatok száma meghaladja az ezret. Chilében már öt katolikus püspök mondott le, mert pedofil bűntettek miatt vádolják őket. De Ausztráliában is hatósági vizsgálat indult több katolikus pap ellen pedofília miatt.
Viszont nincs olyan büntetés, ami jóvá tenné azt, amit műveltek. Gyermekeket rontottak meg, tettek tönkre egész életükre. Ferenc pápa szerint a gyermekek által „elszenvedett sérülések nem évülnek el. Az áldozatok fájdalmas kiáltása az egekig hatol.” S a szexuális visszaélések súlyosságát növelte az, hogy elhallgatták – nemcsak a bűnözők, hanem paptársaik is -, és ezáltal bűnrészesekké váltak. Bűnrészessé vált az egyház…
Az ítélet világos. Akkor hát mi a teendő?
Ferenc pápa azt kéri az egyháztól – vagyis minden paptól -, hogy tartson bűnbánatot és böjtöljön. De vajon elég ez? A bűnt elkövető és eltussoló papok hogyan tudnak ezek után miseruhát ölteni? Hogy tudnak oltárhoz állni, a hívek szemébe nézni, misézni, áldoztatni? Érvényes-e még az ő egyházi tevékenységük? Szentmise-e még, amit celebrálnak? Az Úr teste-e még az ostya, amit ők a hívő szájába tesznek? Ezen kellene egy kicsit eltöprengeni.
No meg azon, hogy milyen alkalom szülte a papok szexuális bűntettét? Mert amíg azt nem szüntetik meg, addig hiába böjtölnek, vagy mímelik a bűnbánatot. Tisztelet a kivételnek… Gyónáskor is, ugye, a katolikus hívő azt fogadja, hogy ezután elkerüli a bűnre vezető alkalmat.
A katolikus papok esetében a bűnre vezető alkalom alfája és omegája az, hogy nőtlenségben kell leélniük az életüket. Örökös szexuális ínségben és éhségben. Miért bünteti őket ezzel az egyház? Miért készteti bűnre őket ezáltal? Sőt, az isteni parancs megszegésére is, ami így hangzik: „Szeressétek egymást és szaporodjatok!” Isten ezt várja tőlünk, emberektől… Úgy tudom, a katolikus egyházon kívül a többi keresztény egyház papjai megházasodhatnak, családot alapíthatnak, nemi életet élhetnek … és így elkerülhetik a bűnre vezető alkalmat. Ha akarják, mert arra is szükség van…
A Lateráni Zsinat, ugye, pár évtizeddel ezelőtt nagy változásokat hozott: a papok az oltárnál nem állnak többé háttal a hívőnek, hanem a szemébe néznek; a szertartás azóta a hívő anyanyelvén szól, nem pedig latinul; a papok nem mennek fel prédikálni a szószékre, nem néznek fölülről a hívőre – fizikailag legalább is – soha többé.
Most is kellene tenni egy nagy lépést: meg kellene szüntetni például a katolikus papok nőtlenségét – a pedofília egyik forrását. Talán jót tenne, ha a papok is normális életet élhetnének, akkor szebben miséznének … Bocsánat, hogy beleszólok a nagyok dolgába.