Vélemény

A.Gergely András tanulmányában olvastam: „tompák és vaksik lettünk a művészetek és a mindennapi élet eseménymeneteinek a felfogásában”. A magyarországi kulturális antropológus professzor szerint az asszociációs képesség helyett a táblázatok látszat-korrektsége vált uralkodóvá. Vagyis tetteink elkövetése után a táblázatok, az adatsorok mögé bújunk és nem vállaljuk a felelősséget. „A kizárásokkal és a bekebelezésekkel élünk”. – Szép új világ, nemde! Vagy tán nagyon is régi? Géta-dák? Őseurópai? (tovább…)

A késő délutáni vonattal visszatértem Csíkszeredába és egyenesen a nyomdába siettem, ahol szolgálatosként kellett felügyelnem a lapkészítést. Igen ám, csakhogy az újságot nyomó rotációs gépek termében az elfagyott csövek miatt már reggel óta nem volt semmiféle fűtés, a nyomdászok a nyomásra előkészített hatalmas papírtömbökkel mit sem törődve nyílt lánggal melegítették a nyomdagépeket meghajtó motorok olajteknőit.

(tovább…)

A MOGYE körüli huzavona folytatódik. Kezdettől nyilvánvaló volt, hogy ha az egykor magyar alapítású Orvostudományi és a Gyógyszerészeti Egyetem és a Petru Maior Egyetem „egyesítésének” volt egyáltalán valamiféle racionális célja, az csakis a MOGYE tagozatának semlegesítése, a magyar tanárok és diákok arányának jelentéktelenné zsugorítása volt.

Annak ellenére is, hogy az egyetemi autonómiára való hivatkozással minden magyarokra vonatkozó döntést a Szenátus tagjainak többségi szavazatával lehetett meghozni. Eddig sem volt kétséges tehát, hogy ki a kakas a szemétdombon. (tovább…)

Kedves hallgatóim, akik önök közül rendszeresen olvassák a hazai sajtót, a belföldi ? társadalmi és politikai ? híreket, véleménycikkeket, észrevehették, mennyire kedvetlenül fogadják egyes újságírók az új kormány intézkedéseit. Persze mindenkinek megvan a joga a véleményéhez, akár az ítéletéhez, sőt még az előítéletéhez is ? de amikor a jó fejleményekről van szó, akkor bizony nem értem a fanyalgást (tovább…)

Új nemzeti sport született Romániában? Vagy régi ez, csak felújították? A hazudozásra gondolok. (tovább…)

Azt hiszem, a kedves hallgatók egyetértenek velem abban, hogy kizárólag érzelmi alapú székelyföldi területi autonómiát létrehozni lehetetlen. A gyakorlati, mindennapokban használható autonómia mindenekelőtt értelmi, ha úgy tetszik racionális alapú megközelítést igényel, bármiféle érzelmi megközelítés szimbolikus játék és pótcselekvés marad. Tekintettel arra, hogy a hét végén a Székely Nemzeti Tanács szorgalmazására megint többfele őrtűzeket és gyertyákat gyújtanak, még ha sokan is megsértődnek, akkor is el kell mondanom, (tovább…)

A médiapolitizálás korában a mass media a politizálás legfontosabb, sőt szinte kizárólagos eszköze, ahol állandósított kampánykommunikáció folyik. Jó esetben ez utóbbi képes legitimálni a ?győztes pártokat?, sőt magát a demokratikus rendszert, ellenkező esetben viszont a sikeres kampányt és győztes pártokat is kegyetlenül delegitimálhatja, elhiteltelenítheti. (tovább…)

A parlamenti választásokat megelőzően azzal érveltem, hogy bár a migránsválság a nyelvi-kulturális kisebbségek érdekérvényesítési esélyeit súlyosan károsította, hiszen az úgynevezett párhuzamos társadalmak elutasítása szinte már hisztérikusan szajkózott uniós szlogenné vált, ez az állapot hosszabb távon ? éppen a bevándorló közösségek hagyományos értelemben vett asszimilációjának lehetetlensége miatt ? bizonyosan nem tartható fenn. (tovább…)

Július 21-én együtt ebédeltünk a marosvásárhelyi Laci csárdában Barabási Albert-Lászlóval és feleségével, Janettel. Múltról, közös emlékekről, jelenről, jövőről beszélgettünk – tudományos munkásságáról, családjáról, terveiről. Megemlítette, hogy van egy közös pályázatuk Lovász László matematikussal, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével. Ez nekem annyira fontosnak tűnt, hogy aznap esti fellépése során hozzászólóként a Kultúrpalota kistermében összegyűlteknek is elújságoltam. Ők tehát első kézből értesülhettek arról, ami most valósággá vált.

(tovább…)

Kedves hallgatóim, ilyenkor, az új esztendő első napjaiban, intézményektől, ismerősöktől, barátoktól olyan sok fali, asztali, kifordítható, összecsukható és még nem is tudom, hogy milyen jelzővel nevesíthető 2017-es naptárt kapok, hogyha mind kitűzném, felakasztanám, leraknám valahová a szobámban, akkor egész évben csak azt érezhetném, hogyan hömpölyög körülöttem az idő. (tovább…)

A bukarestiek ki vannak éhezve a színházra – iszonyúan nehéz bejutni, jegyhez hozzájutni az Országos Színházi Fesztivál egy-egy magyar nyelvű előadására. A sepsiszentgyörgyiek Alice előadására még találtak helyet nekem az UNITER-nél, de a temesváriak Rabenthal előadására már nem. Szerencsére az utcán találkoztam Bandi András Zsolttal – az előadás egyik főszereplőjével -, s az ő segítségével mégiscsak bejutottam. Köszönöm, Bandi András Zsolt! – mert különben szegényebb lennék egy színházi élménnyel. (tovább…)