Vélemény

Holnap kezdődik Zilahon az RMDSZ-kongresszus, méghozzá két napos előrendezvények után. Csütörtökön arra érdemes szilágyságiaknak adtak át a Wesselényi-díjakat, ma pedig különböző szakmai konferenciák előzik meg a holnapi politikai-társadalmi összejövetelt. Miközben végig olvastam a kongresszus napirendjét, felvillant előttem, hogy a romániai rendszerváltás óta eltelt több mint negyedszázad alatt hány hasonló döntéshozó fórumon vettem részt és bizony nagyon tekintélyes lista állt össze: (tovább…)

Macron-nak erős, határozott, érdekes programja van, fontos hangsúlyt fektet elsősorban a konkrét problémamegoldásra, de ? mint visszafogott győzelmi beszédében kihangsúlyozta ? tervei nem mellőzik a lélektani szempontokat sem: elsődleges feladatnak tekinti az emberek félelmeinek csillapítását és a bizalom helyreállítását a francia társadalomban és Európában, saját szavaival: a közösségalkotást. (tovább…)

Bárhol a világon, mindenütt ahol magyarok élnek, sokan emlegették és emlegetik a mai ünnepi-emlékező napon a Tizenkét pontot, az 1848…

Az RMDSZ kezdeményezésére és Vincze Lóránt több évi kitartó munkájának köszönhetően az Európai Bizottságnál bejegyezték a Minority SafePack-et, a kisebbségi mentőcsomagot. Az utolsó órában ? és talán még Európában ? megmenthetők, életben tarthatók a kisebbségi és regionális nyelvek, megőrizhető Európa kulturális és emberi (!) sokszínűsége. (tovább…)

Van egy publicisztikai kvázi-háziszabály: nem szerencsés viccel, csattanóval kezdeni, mert az vagy gyenge, és akkor minek bevetni, vagy nem fokozható, és akkor minek folytatni az írást. Most mégsem tudok ellenállni a kísértésnek (pontosabban, ahogy Oscar Wilde mondta, mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértést), és egy viccel kezdem, ha ismerik, annál jobb.

A nyelvi, kulturális szempontból vegyes lakosságú területeken folyamatosan zajlik a szimbolikus térfoglalás. Ez elsősorban a köztéri szobrok, templomok emelésében nyilvánul meg, de ennek része az emléktáblák, utcanév-táblák elhelyezése, az utcák megnevezése, a települések nevének az ott lakó kisebbségek nyelvén való feltüntetése, esetünkben a különböző hivatalok magyar nyelvű megnevezésének megjelenítése is.

Ha valakik komolyan gondolták volna ? márpedig nagyon is ideje lenne komolyan gondolni ? az ú.n. ?székely kongresszus? kijelölt feladatát, hogy a régióra vonatkozó kutatások, azaz összegyült tudás mellett egyféle perspektívát, valamiféle tervet vázoljanak a régiófejlesztésre vonatkozóan, akkor azokat a kérdéseket kellett volna megfogalmazni, melyek egy ilyen projekthez közelítik, az amúgy szétszórt és szerteágazó tudást. Legalábbis arra kellett volna vállalkoznia a konferencia-sorozat megtervezőinek, hogy olyan környezetet, olyan beszédhelyzetet, illetve tágabb kontextust vázoljanak, amely a bemutatott dolgozatok, előadások jelentését egy nyalábba foglalva egy ilyen jövőterv, mint sajátos jelentés fele mozdították volna el. (tovább…)

A kedves hallagató feltehetőleg alig hallhatott valamit Makedóniáról. Legfeljebb annyit tudhat, hogy az ókori Görögország egyik görög elit által kormányzott szomszédállama, Nagy Sándor szülőhazája. A középkorban időnként független állam, az újkorban Szerbia, majd Jugoszlávia egyik szövetségi állama, mely a jugoszláv államszövetség szétesése nyomán ismét független állammá alakult. A függetlenség azonban korántsem járt felvirágzással. Makedónia ma is a Balkán egyik legszegényebb állama. (tovább…)

Az Európai intézményekben – szinte már párhuzamosan – két meghatározó jelentőségű kampány zajlik. Egyik Románia, a másik Magyarország ellen. Románia esetében a tét Laura Codruța Kövesi (újabban Kovesi) európai főügyésszé való kinevezése, Magyarország esetében a FIDESZ-KDNP-nek az Európai Néppárti Szekcióból való kizárása.

Tavaly a Szakszervezeti Művelődési Házban tartották, az idén viszont ? pontosabban a tegnap ? a csíkszeredai Erőss Zsolt sportarénában nyílt meg és a hét végén is várja az érdeklődőket a Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásár. Hogy miért székelyföldi? Egyrészt nyilvánvalóan a helyszínért, másrészt pedig a régióban működő, és a rendezvényen jelen levő kiadók nagy számáért. (tovább…)

Egy ismerősöm meséli, hogy 75 éves apjuk a születésnapi ünnepségen, orvosi leletetek halmazával a tarsolyában (súlyos érelmeszesedés, cukorbaj, veseelégtelenség) leszavaztatta az ünneplő rokonságot, hogy mit szeretnének jobban, azt -e, hogy még kb. öt évig maradjon az, ami, azaz élje megszokott életét munkástól, vörösborostól, töltött káposztástól, szórványos szexestől és elmaradhatatlan hobbistól.