Vélemény

Csíkszeredában minden készen áll arra, hogy a holnapi, Ezer Székely Leány Napja találkozón megfelelő körülmények között fogadják az előreláthatólag több mint tizezres vendégsereget. A szervezés nagyrészét azúttal a Hargita Székely Népi Együttes vállalta magára, az idei tiszteletbeli házigazda, Tusnádfürdő, pedig már napok óta készül különböző meglepetésekkel. (tovább…)

Tele van a sajtó a világraszóló hírrel, hogy június 26-án húsz éves lett Harry Potter, értsd: húsz évvel ezelőtt jelent meg egy angol írónő világhírű sorozatának, regényfolyamának első része. Nem tudom, idetartozik-e a vallomásom szörnyű kultúrabeli fogyatékosságomról: egyetlen sorát sem olvastam. Tudom, nem mentség, hogy közben olvastam Arany Jánost és Ottlik Gézát, Jorge Luis Borgest és Mircea Horia Simionescut, (tovább…)

Tavasszal láttam egy színdarabot Bukarestben, a Nemzeti Színházban. A címe: ÁRNYAK. A szerzője pedig egy Brazíliából származó spanyol írónő – Marilia Samper -, aki addig járta a világot: lakott ő már Irakban is, Mexikóban is, Guatemalában is, amíg végül gyökeret vert Spanyolországban, előbb Sevillában telepedett le, jelenleg pedig drámát ír és rendez Barcelonában. Tehát eléggé tapasztalt nő lehet? (tovább…)

Számos rendezvényen ? falunapon, idősek vasárnapján, fák és madarak ünnepén ? sokáig elmaradhatatlan volt Reményik Sándor Templom és iskola című versének elszavalása. Selypítette óvodás, átéléssel mondta kamasz, harsogta enyhén spicces vénlegény, elsírta nyugdíjas. (tovább…)

Tegnap volt a roma világnap. E napot annak emlékére nyilvánította az ENSZ a Roma Kultúra Világnapjává, hogy 1971. április 8-án ült össze az I. Roma Világkongresszus. A fórumon a különböző cigány népcsoportokat képviselő jelenlévők elhatározták, hogy a jövőben folyamatosan együttműködnek, és a nemzetközi közéletben közösen lépnek fel. Döntöttek a cigányság nemzeti jelképeiről is: elfogadták a zászlót, a himnuszt és az Opre Roma! – „Fel, cigányok!” jelmondatot.

A hónapok óta tartó viták, tiltakozások, aláírásgyűjtés ellenére az Emil Boc által vezetett kolozsvári polgármesteri hivatal versenyvizsga bizottsága végül mégiscsak…

Valamiféle furcsa játéka a sorsnak, hogy néhány nap leforgása alatt a romániai magyarság két jelentős személyiségére emlékezünk. Egy héttel ezelőtt Marosvásárhelyen magam is ott üldögéltem az Ariel bábszínház nézőterén, amikor a város magyar értelmisége Sütő András születésének kilencvenedik évfordulójára gyűlt össze, meghallgatva Markó Béla beszédét és Kilyén Ilka valamint lánya, Ritziu Ilka Krisztina Sütő szövegekből összeállított előadását. (tovább…)

Bizonyosan sokakat gondolkodtatott már el a kérdés, hogy miért élnek tovább a nők, mint a férfiak. A dolog ugyanis elvben nem volna szükségszerű, hiszen a 100 évet a férfiak ugyanúgy elérhetik, mint a nők.

A statisztikai átlagok tehát aligha lehetnek genetikai – vagy engedékenyebb fogalmazásban – pusztán genetikai természetűek. A Világegészségügyi Szervezet (a WTO), miután a legújabb statisztikák is azt jelzik, hogy bár az átlagos élettartam világszerte növekszik (2000-hez viszonyítva 5 évvel tovább élünk), a nők világátlagban változatlanul valamivel több mint 4 esztendővel élik túl a férfiakat. Ez pedig valóban jelentékeny különbség. A világháborúk „csupán” négy-öt évig tartottak, s mégis úgy tűnt, soha nem érnek véget. Egy halálos beteg pedig hálás lenne a sorsnak, ha kapna még legalább egy év haladékot.

Miután megbeszéltük, hogy az emberiség menthetetlen, és milyen jó, hogy nem érjük meg a szörnyű egyetemes véget, a barátom azt találta mondani, hogy még előtte arra azért kíváncsi lenne, mi lesz a spenóttal, így mondta: az egész spenóttal. – Hogyhogy az egész spenóttal? Mit nevezel spenótnak? – kérdeztem. – Hát az egész ostoba helyzetet, az Európai Unióval… meg a magyarországi meg a romániai vircsafttal.