Hadd mondjak erre egy példát: tételezzük fel, hogy az egyik erdélyi kisvárosban a volt tulajdonos örökösei a kárpótlási törvények alapján visszakapták szüleik egykori államosított házát, de minthogy már nem laknak itthon, eladják. A helyi vevő hitelt vesz fel az egyik banktól, majd immár a saját házát kiadja bérbe ugyanannak a banknak, ahonnan a hitelt felvette, a bérből pedig törleszti a hiteleket. Ha jobban megnézzük, voltaképpen nem történt más, mint néhány év alatt, egyetlen saját lej nélkül hozzájutott egy épülethez. Voltaképpen lehetne ez iskolapéldája a pénzügyi mérnökségnek, talán azt is el lehetne mondani, hogy a visszatérő piacgazdaságban a találékonyság és a gyors észjárás lámcsak milyen eredményekhez vezet, hogyha a vevő nem lenne köztisztségviselő, hogyha nem lenne a szükséges információk birtokában, hogyha nem lenne képes az egész ügyletből kizárni más érdekelteket. A hazai gazdasági-pénzügyi-társadalmi alrendszerek megszilárdulása, a privatizálások után a pénzügyi mérnökök leginkább arra fele fordultak, ahol a lakosság adóiból felhalmozott nagyobb pénzösszegek tömörülnek és ez nem más, mint a központi és a helyi költségvetés, ha úgy tetszik, a közpénzek. Mindehhez társulnak pedig az európai uniós támogatások, amelyek alapjában véve úgyszintén nem egyének és kisebb-nagyobb csoportok, hanem a helyi közösségek javára fordított közpénzek. Persze, megszerzésüknek, elnyerésüknek meg vannak a maguk jól kialakított szabályai: pályázatok, közbeszerzések, amelyek egész sor kritériumot sorakoztatnak fel ahhoz, hogy a törvénytelen előnyszerzést, a korrupciót ki lehessen zárni és bármely érdekelt vállalkozás azonos feltételek között juthasson hozzá a kilátásba helyezett szerződéskötésekhez. Mindez azonban részben csupán elmélet. A háttérben a kisebb-nagyobb gazdasági érdekcsoportok már jó ideje elhelyezik a közigazgatásban, a különböző közszolgáltatási ágazatokban a maguk embereit, akiknek rálátásuk van ezekre a pénzügyi folyamatokra, akik felhasználható információ-többlettel rendelkeznek, és nem véletlen az, hogy a politikai választásokon, a demokrácia, az érdekképviselet, az önazonosság megőrzésének a fogalmaival elkábított polgárok, anélkül, hogy tudnák, olykor éppen ezeknek a csoportoknak a játékát játszák. Az elmúlt napokban nagy port vert fel az erdélyi magyar közéletben, hogy Székelyudvarhelyen amolyan jó előre kitervelt partizánakcióval menesztették a Magyar Polgári Párt városi elnökét, aki történetesen éppen polgármester is. Mint ahogyan néhány nappal ezelőtt éppen a marosvásárhelyi rmdsz-es érdekképviselet körüli botrányok keltettek hullámokat a marosmenti városban. És akadnak még szép számmal kisebb-nagyobb városok, községek, ahol hirtelen, mint derült égből a villámcsapás, kitör egy-egy botrány. Nos, legyünk biztosak abban, hogy semmi nem véletlen. Az érdekek mozgatórugója mindig ott áll a háttérben, akár határon innen, akár határon túl húzzák azt feszesebbé a pénzügyi mérnökök.
A győztesek önigazolása
Legutóbb a győztesek nagyvonalúságáról beszéltem, arról, hogy hosszú távon miért nem szabad megalázni, a végletekig kizsigerelni a veszteseket, mert az…
Tovább...Spongyát rá?
Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke nemrég úgy fogalmazott, hogy a Fidesz erdélyi “hazugságkampányban” a Kelemen Hunor-vezette RMDSZ is részt…
Tovább...Gyásztánc
Április 29-e különleges nap, hiszen ma ünnepeljük a tánc világnapját. A nemzetközi táncnap hivatalosan 1982 óta létezik, amikor az UNESCO…
Tovább...Idegenforgalom
Forognak az idegenek az országban, legalábbis ezt mutatják az idegenforgalmi tevékenységet tükröző statisztikai adatok. Minap tette közzé az Országos Statisztikai…
Tovább...