Hadd mondjak erre egy példát: tételezzük fel, hogy az egyik erdélyi kisvárosban a volt tulajdonos örökösei a kárpótlási törvények alapján visszakapták szüleik egykori államosított házát, de minthogy már nem laknak itthon, eladják. A helyi vevő hitelt vesz fel az egyik banktól, majd immár a saját házát kiadja bérbe ugyanannak a banknak, ahonnan a hitelt felvette, a bérből pedig törleszti a hiteleket. Ha jobban megnézzük, voltaképpen nem történt más, mint néhány év alatt, egyetlen saját lej nélkül hozzájutott egy épülethez. Voltaképpen lehetne ez iskolapéldája a pénzügyi mérnökségnek, talán azt is el lehetne mondani, hogy a visszatérő piacgazdaságban a találékonyság és a gyors észjárás lámcsak milyen eredményekhez vezet, hogyha a vevő nem lenne köztisztségviselő, hogyha nem lenne a szükséges információk birtokában, hogyha nem lenne képes az egész ügyletből kizárni más érdekelteket. A hazai gazdasági-pénzügyi-társadalmi alrendszerek megszilárdulása, a privatizálások után a pénzügyi mérnökök leginkább arra fele fordultak, ahol a lakosság adóiból felhalmozott nagyobb pénzösszegek tömörülnek és ez nem más, mint a központi és a helyi költségvetés, ha úgy tetszik, a közpénzek. Mindehhez társulnak pedig az európai uniós támogatások, amelyek alapjában véve úgyszintén nem egyének és kisebb-nagyobb csoportok, hanem a helyi közösségek javára fordított közpénzek. Persze, megszerzésüknek, elnyerésüknek meg vannak a maguk jól kialakított szabályai: pályázatok, közbeszerzések, amelyek egész sor kritériumot sorakoztatnak fel ahhoz, hogy a törvénytelen előnyszerzést, a korrupciót ki lehessen zárni és bármely érdekelt vállalkozás azonos feltételek között juthasson hozzá a kilátásba helyezett szerződéskötésekhez. Mindez azonban részben csupán elmélet. A háttérben a kisebb-nagyobb gazdasági érdekcsoportok már jó ideje elhelyezik a közigazgatásban, a különböző közszolgáltatási ágazatokban a maguk embereit, akiknek rálátásuk van ezekre a pénzügyi folyamatokra, akik felhasználható információ-többlettel rendelkeznek, és nem véletlen az, hogy a politikai választásokon, a demokrácia, az érdekképviselet, az önazonosság megőrzésének a fogalmaival elkábított polgárok, anélkül, hogy tudnák, olykor éppen ezeknek a csoportoknak a játékát játszák. Az elmúlt napokban nagy port vert fel az erdélyi magyar közéletben, hogy Székelyudvarhelyen amolyan jó előre kitervelt partizánakcióval menesztették a Magyar Polgári Párt városi elnökét, aki történetesen éppen polgármester is. Mint ahogyan néhány nappal ezelőtt éppen a marosvásárhelyi rmdsz-es érdekképviselet körüli botrányok keltettek hullámokat a marosmenti városban. És akadnak még szép számmal kisebb-nagyobb városok, községek, ahol hirtelen, mint derült égből a villámcsapás, kitör egy-egy botrány. Nos, legyünk biztosak abban, hogy semmi nem véletlen. Az érdekek mozgatórugója mindig ott áll a háttérben, akár határon innen, akár határon túl húzzák azt feszesebbé a pénzügyi mérnökök.
Rafi
Négy esztendővel ezelőtt jelent meg a 2017-ben, hatvan éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt kiváló képzőművésszel, Nagy Ödön életével és munkásságával foglalkozó monográfiám, amelyben arról is szó esett, hogy a művész a gyergyószárhegyi alkotótáborban, amely éppen idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, többször is találkozott a községben élő Rafi Lajossal, a cigány költővel.
Tovább...Ami az etnikai politizálás kizárólagossága mögött van
Az RMDSZ szóvivője, Csoma Botond egyértelművé tette, hogy az etnikai politizálásnak nincs alternatívája addig, amíg Romániában olyan visszaélések történnek, mint a magyarsága miatt bántalmazott lugosi fiú esete.
Tovább...Pálfordulás
Váratlan esetről írnak a nyugati sajtóban. A harcos ateista Richard Dawkins, húsvét napján bejelentette: örül, hogy keresztény országban él, és kulturális értelemben kereszténynek tartja magát, mert a kereszténység jó vallás.
Tovább...Kell vagy nem kell a turista?
A jelek szerint mifelénk nem szükséges a turisták számát korlátozó intézkedéseket bevezetni, ugyanis azt mi magunk korlátozzuk esetleges turisztikai kínálatunkkal.
Tovább...