Vélemény

Kedves hallgatóim, esztendő teltén, az új esztendő indulásaként rendszerint visszatekintünk, hogy mit érdemes továbbvinnünk az idő évekre szabott választóvonalán. Nos, a tavaly, december elején, meglehetősen nagy média visszhangot kapott az a bejelentés, miszerint négy erdélyi nagyváros, Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár és Arad liberális polgármesterei megalakították a Nyugati Szövetséget, amelyhez Resica is jelezte csatlakozási szándékát. Többen úgy vélekedtek, hogy ezzel lépéssel megindul Románia föderalizálása és Bukarestől való elszakadása, annál is inkább, mivel az északi-északnyugati, kisebb-nagyobb erdélyi városok, Szatmár, Zilah, Nagykároly és mások is megszellőztették egyesülési szándékukat, miközben Moldva északi részéről is hasonló hangok hallatszottak.

A Szentszék Sajtóirodája 2019. január 11-én hozta nyilvánosságra: „Őszentsége, Ferenc pápa, elfogadva Románia elnökének, az állami hatóságoknak és a romániai katolikus egyháznak a meghívását, apostoli látogatást tesz az országban május 31-től június 2-ig azzal a céllal, hogy meglátogassa Bukarest, Jászvásár és Balázsfalva városait, valamint a csíksomlyói Szűz Mária-kegyhelyet. A programot a megfelelő időben közzéteszik.” Ezzel egy időben tette meg a hivatalos bejelentést az államelnöki hivatal is, ugyanazt a szöveget bocsátva a közvélemény rendelkezésére.

Amikor megtudtam, hogy elsőként kerülök mikrofon elé 2019-ben rádiójegyzettel, arra gondoltam, előtte megvárom a szokásos év végi összefoglalókat, hogy milyen is volt az elmúlt esztendő, s azokból kiindulva próbálok valamilyen épkézláb előrejelzést megkockáztatni. Nos, ilyen áttekintéseket nemigen találtam, s ha figyelmen kívül hagyjuk a közhelyes, hitreményszeretet-alaphangú „publicisztikákat”, bizony a hazai prérin a múlt év és az előttünk álló esztendő nagy témáit – esetleg összefüggéseikben – nem sok lap járta körül. Külföldiek annál inkább, ezekből merítek a következőkben.

Vannak, akik hallhattak róla, hogy 2004 táján egész sor fotó látott nyilvánosságot arról, hogy a Kuba területén található (tehát az Amerikai Egyesült Államok vonatkozásában mintegy területen kívüli) guantánamoi katonai támaszponton az amerikai titkosszolgálatok alkalmazottai rendszeresen megkínoznak, megaláznak, vallomásokra kényszerítenek olyan embereket, akiket Amerika ellenségeinek tekintenek. A CIA, egyfajta szuperrendőrséget működtetett, mely szigorú titoktartás terhe alatt gyilkosságoktól, élő embereken végzett orvosi kísérletektől sem riadt vissza, sőt e célból közismert náci tömeggyilkosokat is szolgálatba állított.

Megszólít egy ismerősöm a főutcán és fagy ide, hó oda, el kezdi magyarázni, hogy nem érti, ott Londonban, miért vacakolnak annyit ezzel a Brexittel, hol így szavaznak, hol meg amúgy, és egyáltalán, mi ez az összevissza beszéd, amikor a nép már egyszer eldöntötte, hogy hátat fordít az uniónak. Ott demokrácia van – válaszoltam egyetlen szóval, hiszen az évszak és a helyszín aligha volt megfelelő arra, hogy mélyebb fejtegetésekbe kezdjek a közvetlen és a képviseleti demokrácia viszonyáról, a felső- és alsó házról és egyáltalán az angol parlamentarizmusról, amelynek kezdetei még a tizenharmadik századba nyúlnak vissza.