Vannak, akik hallhattak róla, hogy 2004 táján egész sor fotó látott nyilvánosságot arról, hogy a Kuba területén található (tehát az Amerikai Egyesült Államok vonatkozásában mintegy területen kívüli) guantánamoi katonai támaszponton az amerikai titkosszolgálatok alkalmazottai rendszeresen megkínoznak, megaláznak, vallomásokra kényszerítenek olyan embereket, akiket Amerika ellenségeinek tekintenek. A CIA, egyfajta szuperrendőrséget működtetett, mely szigorú titoktartás terhe alatt gyilkosságoktól, élő embereken végzett orvosi kísérletektől sem riadt vissza, sőt e célból közismert náci tömeggyilkosokat is szolgálatba állított.
A 2004-es adatok, bár hírük a szélesebb hazai nyilvánossághoz nem nagyon jutott el, hatalmas nemzetközi és amerikai felháborodást váltottak ki. Kezdetben csupán bizonyos felügyelők erőszakoskodásairól volt szó, később a kormányzat már „hatékonyabb vallatásokról” beszélt, melyeket egykor a náci közbeszédben „rámenős kihallgatásként” emlegettek, s mely a kínvallatás „szelídített” megnevezéseének számított. Ezeknek keretében a 40 órás talpon állás és az alvásmegvonás a szelidebb módszerek közé tartozott.
Ezeknek az eljárásoknak a leírását egy Kabark néven nyilvántartott, példás szakértelemről tanúskodó kézikönyv tartalmazza.
A kérdésre adandó választ, hogy ki az, aki ezt a kézikönyvet összeállította – a Weltwunder.de cikke szerint – 70-évvel korábban kell keresnünk.
Kurt Blome professzor a német koncentrációs táborok hírhedt tömeggyilkosa volt. A világháború alatt a náci meggyőződésű orvosszakértő vegyi fegyvereket kísérletezett ki. Eredményeit a koncentrációs táborok foglyain tesztelte. Ennek ellenére a nürnbergi perben felmentették. Túl sok hasznos ismeretet vihetett volna magával a sírba. Titokban megegyezett az amerikai titkosszolgálatokkal. Találmányaival az életét váltotta meg. Gyakorlatilag ott folytathatta, ahol abbahagyta. Tudománya már 1953-ban nagy hasznára vált az amerikaiaknak. A titkos MKUltra program megvalósításában válalt vezető szerepet. A cél: a tudatkontroll módszertanának kidolgozása volt. Egész sor kísérletet végeztek LSD-vel, meskalinnal és egyéb tudatmódosító szerekkel. De alkalmazták az úgynevezett pszichosebészetet, s vegyi anyagokkal, mérgekkel, kórokozókkal kísérleteztek. Amint azt Bernd Stöver történész megállapította – továbbra is élő embereken. Az áldozatokat amerikai börtönökből és idegklinikákról válogatták össze.
Német földön is zajlottak hasonló kísérletek. Itt közvetlenül Kurt Blome keze alatt. Utóbbi továbbra is kéz a kézben dolgozott együtt az amerikai titkosszolgálatokkal a vegyi fegyverek kikísérletezésében – és akár csak a náci időkben – élő embereken való kipróbálásában. A program csupán 1964-ben ért véget. Ugyanolyan szigorú titoktartással, mint ahogyan elkezdődött. Kurt Blome aztán kitűnő egészségben Dortmundba vonult vissza, hogy élvezze szorgoskodásainak gyümölcseit.
Öröksége a Kubark Kézikönyv alakjában azonban halhatatlanul tovább él. A demokrácia, a jogállam és az egyetemes emberi jogok szolgálatában.
Ami persze nem riasztja vissza az Amerikai Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy mindenkit, aki politikai vagy gazdasági érdekeit keresztezi, vegyi fegyverek bevetésével vádolja, sőt katonai csapásokat, gazdasági embargókat, sajtókampányokat indítson ellenük. Gyakorta kézzelfogható bizonyítékok hiányában is. Arról nem is beszélve, hogy amikor Saddam Hussein az Egyesült Államok szövetségeseként valóban vegyi fegyvereket vetett be a kurdok ellen, különös módon nem lett világbotrány. Amikor viszont már nem voltak, de szembefordult az Amerikai Egyesült Államokkal, nem csak botrány lett a vádból, de az amerikai hadsereg Irakot is lerohanta… Sapienti sat!
Nemigen van min meglepődni. Már a régi görögök is jól tudták: „Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.” Konzekvencia gyanánt Eminescut is ideidézhetem: „Tudva mindezt, vésd eszedbe: /Ami van mind régi, s mind új.”
Mi pedig, közemberek, akik egyelőre távol esünk ennek régi-új „szépvilágnak” hatalmi centrumaitól, és nemigen keresztezhetjük a hatalmasok érdekeit, jobb, ha minderről gyorsan megfeledkezünk. Ahogyan a nemzetközi nyilvánosság is teszi. Ha nem tennénk, József Attilával szólva mondhatnók: „bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam.” Vagy – ami még rosszabb – megtehetné mindezt: az őrület. LSD és meszkalin nélkül is… Szép békésen.
Hiba lenne bármit is túlságosan szívünkre venni, mert ahogy azt – az Eminescunál immár jóval derűsebb – román bonmot mondaná: „Așa e la vie”.