Vélemény

Képzeljenek el a kedves hallgatók egy kőfallal körülvett, magányos templomot. Egy olyan, tizennegyedik századbeli gótikus épületet, amely mellett mintegy fél kilométer sugarú körben nincs semmiféle építmény, illetve csak kaszálók és szántóföldek. Ha már látják maguk előtt, akkor elárulom a titkot is. A Szent Jánosról elnevezett csíkdelnei templom állítólag valamikor egy község közepén állt, de a tizenötödik század végi tatárbetörések, a felégetett  házak nyomán a lakosság elhagyta a templomát és jóval távolabbra, a hegyek alá költözött.

A Hargita Népe napilap mai számában Boros Zoltánt köszöntöttem nyolcvanadik születésnapja alkalmával. A ma is aktív televíziós személyiség ma Csíkszeredában vesz részt a Román Televízió magyar adása alapításának 50. évfordulója alkalmával szervezett közönségtalálkozón. Nem véletlen a helyszínválasztás, ugyanis a székelyföldi kisvárosban most zajlik a szintén jubiláló Régizene Fesztivál, amelynek létrejötténél bábáskodott és kiteljesedésében atyailag támogatta a magyar adás. S ebben a támogatásban oroszlánrésze volt Boros Zoltánnak, a zenésznek, zeneszerzőnek, zenei szerkesztőnek, televíziós újságírónak.

Az európai Parlement liberális szekciójának egyik hangadó személyisége Margrethe Vestager, aki – magyarországi elvbarátait támogatandó – nemrégen a Momentum nevű magyar liberális pártalakulatot is meglátogatta, úgy véli, hogy aki hisz Istenben, annak óvakodnia kell az egyháztól. Én ezt a bon mot-t szeretném stílusosan megfordítani. Azaz úgy vélem, az egyházhoz azoknak is ragaszkodniuk kell, akik nem hisznek Istenben.

ANemrég Raluca Prelipceanu közgazdász előadást tartott a migrációról és a migráns mentalitásról. Az utóbbi 25 év jelenségeit elemezte. Mint kiderült, Románia világviszonylatban Szíria után a második helyen áll az emigráció tekintetében. A világ második migráns országa vagyunk! Leköröztünk immár több ázsiai és afrikai országot is. A román emigránsok – vagy migránsok, ahogy mostanság hívják őket – tehát a romániai származású külföldön élők, megélhetést keresők és találók száma meghaladja az 5 milliót. Nem kis szám ez! Öt millió! Raluca Prelipceanu közgazdász annyira megirtózott tőle, hogy menten kolostorba vonult – és mint mondta: ott folytatja tovább közgazdasági kutatásait. Hozott anyagból, nyilván…

A lassan-lassan vidékünkről is eltakarodó télen alkalmam volt több székelyföldi sípályát felkeresni. Kicsik is, korszerűtlenek is, de a mieink. Büszkék vagyunk rájuk, s fennen hangoztatjuk, hogy a térség gazdasági húzómotorja az idegenforgalom, s ezen belül a síturizmus. Végigjárva azt a pár sípályát, kissé keserű szájízzel nyugtáztam, hogy még nagyon sok a tennivaló.

A nyugati sajtó (Európában mindenekelőtt a német) – hidegháborús embargók ide vagy oda – Donald Trump és Vlagyimir Putyin titkos frigyének botrányától volt hangos. Még csak tárgyilagosságot mímelő írásokkal sem találkozhattunk. A mainstream sajtó lapjai hetente többször is beszámoltak az elnöki összeesküvés leleplezésének fejleményeiről, és igyekeztek folyamatosan fenntartani a látszatot, hogy a felfüggesztési eljárás (az ún. impeachment) beindítása csupán napok kérdése.

Valamikor az ezredforduló előtt néhány évvel egy küldöttséggel Svájcban, pontosabban  Bázelben jártam. Vendéglátóink, tudván, hogy hegyes vidékről érkezünk, kivittek a környező erdőkbe, néhány kilométert gyalogoltunk, hogy megmutassák, milyen a svájci fakitermelés.
Nos, a helyszínen már ott sorakozott néhány gép, megjelent az erdőmester, aki rámutatott a kivágandó fára, majd magasba emelhető szerkezetekkel először az ágakat metszették le, hogy a kidőlő fa ne sértse meg a szomszédait, valamint az aljnövényzetet, ezután a fát vágták ki, darabolták fel és rakták  szállítóeszközre, miközben köbtartalmát is pontosan megmérték.

1990 legelején Domokos Gézával a Herastrau parkban a Scinteia Házból a székház felé sétáltunk, győzködött, hívott az RMDSZ-be. Engem már 1989 koratavaszától megszabadított magától a kommunista párt, a forradalom szerencsés pártonkívüliként ért. Ha akartam volna, talán tényleg lehettem volna politikus (romántudás anyanyelvi szinten, valóság- és Bukarest-ismeret, benőtt fejelágy stb.) – egy-két gyűlésen való részvétel után azonban leléptem, ha az RMDSZ-ből ki akkor még nem is.