A Hargita Népe napilap mai számában Boros Zoltánt köszöntöttem nyolcvanadik születésnapja alkalmával. A ma is aktív televíziós személyiség ma Csíkszeredában vesz részt a Román Televízió magyar adása alapításának 50. évfordulója alkalmával szervezett közönségtalálkozón. Nem véletlen a helyszínválasztás, ugyanis a székelyföldi kisvárosban most zajlik a szintén jubiláló Régizene Fesztivál, amelynek létrejötténél bábáskodott és kiteljesedésében atyailag támogatta a magyar adás. S ebben a támogatásban oroszlánrésze volt Boros Zoltánnak, a zenésznek, zeneszerzőnek, zenei szerkesztőnek, televíziós újságírónak.
Az történt ugyanis ezelőtt éppen 40 esztendővel, hogy a csíkszeredai múzeum munkatársa, Miklóssy Vári Vilmos – aki tanulmányozta már Kájoni János, a 17. századi csíksomlyói polihisztor ferences szerzetes munkásságát – méltóképpen akart megemlékezni Kájoni feltételezett születés időpontjának 350 évfordulójáról. Az előkészületekről és a megemlékezésről így számol be az eseménysor résztvevője Pávai István, aki a Művelődés folyóirat 1979. november 1-i számában megjelenteket idézi: „Miklóssy V. Vilmos, a Megyei Múzeum munkatársa találta meg Kájoni ünneplésére a méltó keretet: hangversennyel tisztelegni a várudvarban. Ötletét szorgalommal meg is valósította, s az effélére fogékony csíkszeredai közönségnek egyedülálló élményben lehetett része.” A Barozda Együttes tagja a Hargita Népe hasábjain megjelent visszaemlékezésében írja: „A várudvar falára akasztott hatalmas méretű Kájoni-portré volt a díszlet, amelyet Rangyáj József csíkszeredai táncházas képzőművész készített baráti alapon, ellenszolgáltatás nélkül”. Az előkészületekre így emlékszik Pávai: „Amikor Miklóssy felvetette nekem az ötletét, már akkor abban reménykedett, hogy ebből majd lehet valamiféle rendszeres koncertsorozatot kialakítani. Ezért azt javasolta, hogy a Barozdán kívül másokat is érdemes lenne meghívni, hiszen a Magyaradásban látta, hogy már rendszeresen szerepeltek régizenei együttesek Babrik József marosvásárhelyi zenekarának létrejötte óta. A választás az Erdővidéki Cameratára esett, mert tudomásunk szerint az ő repertoárjukon is szerepeltek Kájoni-dallamok. Miklóssy azt is átlátta, hogy a Barozda és a táncházmozgalom széleskörű sikerei nagymértékben az országosan nagy hatású Magyaradás segítségével valósultak meg, ezért úgy gondolta, hogy a szervezésbe be kell vonni a tévéseket, és azt is ő találta ki, hogy kell egy közismert, szakmailag felkészült tévés személyiség, aki levezeti a műsort és a tévéműsorban is hitelesen adja vissza az eseményt. Boros Zoltánra esett a választás, aki professzionális felkészültséggel, ugyanakkor a tévéből már ismert közvetlen, megnyerő stílusával vezette le az In Memoriam Joannes Kajoni című emlékműsort”. Eddig az idézet. A műsort 1979. szeptember 20-án tartották meg a Mikó-vár udvarán, „azon a helyszínen, ahová Miklóssy régóta ilyenszerű koncerteket álmodott”. Pávai emlékei szerint talán éppen a hangverseny után beszélgettek Miklóssy lakásán Boros Zoltánnal arról, hogy a hangversenynek folytatása kell legyen. Így jött létre következő esztendőben a Régizene Fesztivál.
Hadd jegyezzem meg, hogy az idei egy másik évforduló, Kájoni születésének 390. évfordulója jegyében zajlik.
A mai tévés évforduló kapcsán hadd osszam meg egy nemrégiben szerzett élményemet: a minap egy másik legendás televíziós szerkesztő, Csáky Zoltán könyvbemutatóján vettem részt, s a szerzővel beszélgetve párhuzamot vontunk a Román Televízió magyar adása 1979 és 1986 közötti időszaka és a Duna Televízió első másfél évtizede között, arra a következtetésre jutva, hogy mérhetetlen volt a közösségépítő hatása mindkét intézménynek. Míg a magyar adás hétfőnként a készülék elé láncolta a hazai magyar tévénézőket – a korabeli visszaemlékezések szerint elnéptelenedtek arra az időszakra a települések utcái – és megismertette egymással a különböző tájegységek lakóit, közösségi élményt nyújtva, a Duna Televízió ugyanezt tette a Kárpát-medence illetve a magyar glóbusz vonatkozásában.
A mai médiafogyasztási szokások éppen ettől a közösségi élménytől fosztanak meg minket, holott jó volna időnként ezt is megélni. Erre nyújt alkalmat Kájoni 390 éves, Boros Zoltán 80 éves születésnapja, a magyaradás 50 éves és a régizene fesztivált eredményező hangverseny 40 éves évfordulója.