Vélemény

Hogyha az utcán több jövő-menőt megkérdeznének, mi jut Svájcról az eszébe, akkor alighanem ilyen és ehhez hasonló válaszokat hallanánk: Alpok, óra, sajt, a jólét és a demokrácia hazája, a nyelvek egyenjogúsága, a kantonok és így tovább. És persze, többször is, Tell Vilmos, aki lelőtte fia fejéről az almát és így vált szabadságharcos legendává.

Erre lenne szükség ahhoz, hogy túléljük a környezetszennyezést. A sajtó elkeseredett beszámolókat közöl. Például arról, hogy „elképesztő mennyiségű szemét van…

„Kedves barátaink, győztünk!” Ezekkel a szavakkal indította beszédét a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem első csíkszeredai tanévnyitó ünnepségén, 2001. október 5-én Németh Zsolt, akkor a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára. S méltán használta a győzelem kifejezést, ugyanis számos akadályt, gáncsoskodást kellett legyőzniük az intézményalapítóknak, emellett a kishitűséggel, a kételyekkel, az ellendrukkerekkel is küzdeniük kellett.

Az Európai Bizottság új elnöknője, Ursula von der Leyen megnevezte biztosait. Átvitt értelemben: minisztereit. Mivel minden tagállamnak joga van saját biztost delegálni, a „minisztériumok” száma jóval nagyobb a szokásosnál. Ez azonban lehetőséget is teremt arra, hogy a biztosok az Unió rendjének alakításával kapcsolatos minden kérdéskört részleteiben és alaposan áttekinthessenek és kezükben tarthassanak.

Csíkszereda két búcsúja – ezt a fő címet viseli a város polgármesteri hivatalának a színes programfüzete. Az elsőn már túl vagyunk, Ferenc pápa múlt szombati csíksomlyói látogatása és szentmiséje történelmi emlékként marad meg, a második, a hagyományos pünkösdszombati búcsú pedig holnap következik, majdhogynem ugyanolyan díszletek között, és persze, a szigorú biztonsági intézkedések nélkül.

„ A semmiből egy új, más világot teremtettem „ – írta le 1823-ban Bolyai János édesapjának címzett egyik levelében az azóta szállóigévé vált szavakat, amelyekkel az új, abszolút geometriáját meghirdette.  Amikor néhány nappal ezelőtt Gyimesfelsőlokon jártam, az Árpádházi Szent Erzsébet katolikus líceumban, ezt a mondatot idéztem Berszán Lajos plébános úrnak, a „papbácsinak”, ahogyan errefele mindenki nevezi.

Az Egyesült Államokban tizennyolc éve, 2001. szeptember 11-én történt terrortámadások egy csapásra alapjaiban változtatták meg a világot, a vallási fanatizmusról, valamint a biztonság és a szabadság viszonyáról alkotott felfogásunkat. Ehhez hozzájárult az a sokk is, hogy az ikertornyok összeomlását a tévében egyenes adásban nézhették végig százmilliók. A nemzetközi pénzügyi világ központja és az amerikai politikai hatalom szimbólumai kerültek az al-Kaida fanatikus öngyilkos merénylőinek célkeresztjébe, s csapást azóta sem heverte ki sem a nagyhatalom, sem a világ.

Hogy megértsük egymást, erre jó Bánffy Miklós immár román nyelven is megismerhető trilógiája, az Erdélyi történet. A három kötetes regényfolyam közel 1500, egészen pontosan: 1446 oldal terjedelmű, és megismerhető belőle az erdélyi világ. Egy sajátos világ, ahol a magyarok és a románok mégiscsak megférnek egymás mellett, sőt, az egyszerű falusi emberek például még segítik is egymást. A különös csupán az, hogy erre egy magyar arisztokrata kellett, hogy felhívja a figyelmet – egy Bánffy, aki előítéletektől mentes, és akit sohasem ragadott magával a nemzeti kicsinyesség, soha nem dőlt be az üres politikai szónoklatoknak.