Szövegkovács

Lassan lejár a szabadságolások időszaka, az emlékekről pedig legtöbb esetben csupán egy-egy fotó árulkodik. Bár a nyelvészek azt tanácsolják, hogy alkalomadtán a fénykép főnévvel helyettesítsük a görög elemekből alkotott fotográfia nemzetközi szóból rövidült, hosszú ó betűvel írandó fotó szavunkat, úgy éreztem, hogy a korábbi mondatban nincs szükség a magyarításra. Az értelmező szótár szerint ugyanis a fénykép elsődleges jelentése fényképezéssel létrehozott, fényérzékeny papírra másolt kép. A nyaralásokon készített fotókat azonban csak nagyon kevesen hívatják elő manapság, ugyanis könnyedén visszanézhetők az okostelefon vagy a számítógép, illetve a laptop képernyőjén.

„Milyen borzasztó könnyű a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívabb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság” – idézem Szabó Magdát a fiatalok nemzetközi napján, ami nem téveszthető össze a katolikus egyházban ünnepelt ifjúsági világnappal, amelyet minden évben virágvasárnapon tartanak.

Javában zajlik az olimpia, és mivel sportszerkesztő is vagyok, elég komolyan érint ez az időszak. Néha jólesik látni, hogy egy-egy…

„Barátok voltunk, tehát nem pajtások, nem komázó suhancok, nem bajtársak. Barátok voltunk, s nincs semmi az életben, ami kárpótolni tud egy barátságért” – idézek A gyertyák csonkig égnek című regényből, amelyet Márai Sándor stílusművészetének remekeként emlegetnek.

„A beszédet nem örököljük, hanem a szüleinktől, illetve gyermekkori környezetünktől tanuljuk. Úgy beszélünk, ahogyan velünk beszéltek az első négy-öt évben. Ha a környezetünk beszédhibás volt, mi is azzá lettünk, ha a környezetünk tájszólásban beszélt, a mi kiejtésünkön is érződik az íz” – idézem Montágh Imre szavait. A népszerű nyelvész, színészpedagógus, logopédus pontosan nyolcvanhat éve, nagybirtokos zsidó családban született Budapesten.

„Az élet olyan, mint az olimpiai játékok. Egyesek kalmársátraikba telepednek, s csak azzal törődnek, hogy a nagy jövés-menésben mit lehet keresni. Mások minden erejükkel a dicsőségért küzdenek. Végül a túlnyomó többség, a nézők, csak egyszerű szemlélői az eseményeknek.” A Püthagorasznak tulajdonított idézetet nemrég találtam a világhálón, és úgy éreztem, hogy tökéletesen illik a mai témához. Mivel tegnap volt az olimpiai nap, szerettem volna belesni a színfalak mögé… természetesen nem csak sportos szemszögből.

„A játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, hanem éppen fordítva. A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyvilágban. Ez egy íratlan törvénye a közösség képviseletének, és ez nemcsak a sportra, hanem a világon minden másra igaz” – mondta évekkel ezelőtt a 2014. június 13-án elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa, akit sokan Fekete párducként emlegettek és emlegetnek, ugyanis ő volt az első hálóőr, aki fekete mezt vett fel a pályán. Ma azonban nem róla, hanem a labdarúgásról fogok beszélni, főként azért, mert múlt pénteken megkezdődött az Európa-bajnokság, amelyre a magyar nemzeti együttes is kijutott.

„Ma, amikor a gépelésen és a telefonon való pötyögésen és görgetésen kívül alig használjuk valamire a finommotorikánk ezen részét, egyre többen találnak valódi örömforrásra a kézműves hobbitevékenységekben – és ez nem is véletlen. Akár kötünk, fonunk, faragunk, hajtogatunk vagy éppen formázunk, a lelki egészségünkre mindenképp jó hatással van az alkotás bármilyen formája” – idézek A kézműves hobbik lélektana című cikkből, amely 2019 decemberében jelent meg az egyik pszichológiai internetes lapban.

Munkaszüneti nappal ünnepeltük június 1-jén a gyereknapot Romániában… Magyarországon minden év májusának utolsó vasárnapján ünneplik, a világ egyéb részein pedig más-más időpontokra esik, a célja viszont mindenhol ugyanaz: a kicsik jól szórakozzanak, és az adott napon az övék legyen minden figyelem. Egyébként sokat gondolkodtam azon, hogy gyereknapot vagy gyermeknapot használjak-e…

A mai rész főszereplőjét lőrének, vinkónak és a hegy levének is nevezik, én borként fogok hivatkozni rá. Két nappal ezelőtt, május 25-én volt a világnapja, és ennek kapcsán arra gondoltam, hogy összegyűjtök néhány idézetet a borról, sőt a szó eredetét is felkutatom.

Az elmúlt egy évben több időt töltöttünk az online világban, mint bármikor, én legalábbis számos képzésen vettem részt a képernyő előtt ülve, olyanokon is, amelyekre valószínűleg másként nem jutottam volna el. Általában a közösségi médiában, főként a Facebookon hirdetik meg ezeket a képzéseket, az oldal minősége pedig jócskán befolyásolhatja azt, hogy jelentkezünk-e rájuk vagy sem. Mára összegyűjtöttem néhány kipróbált tippet, amellyel csalogatóbbá tehetjük a Facebook-bejegyzéseinket, attól függetlenül, hogy magánemberként vagy cégtulajdonosként akarjuk-e megszólítani az olvasókat.  

Két nappal ezelőtt sportrovatot szerkesztettem, teszem ezt immár két éve folyamatosan. Az újságírói pályámat is ezen a területen kezdtem 2006 januárjában: a legelső cikkem egy négyoldalas sportrovat legvégére került be, és én kimondhatatlanul örültem neki.