A mai rész főszereplőjét lőrének, vinkónak és a hegy levének is nevezik, én borként fogok hivatkozni rá. Két nappal ezelőtt, május 25-én volt a világnapja, és ennek kapcsán arra gondoltam, hogy összegyűjtök néhány idézetet a borról, sőt a szó eredetét is felkutatom.

Mielőtt belevágnék, elárulom, hogy egyelőre viszonylag keveset tudok a borokról, hisz egy olyan vidékről származom, ahol kevés esély van arra, hogy beérjen a szőlő… azaz Csíkból. Emiatt gyakran megkérdezem az ismerőseimtől, hogy hallottak-e a pityókaborról… persze csak viccből. Bár többféleképpen is körülírták ezt a különleges nedűt, ezúttal egy 2004-es cikkből idéznék, amelyet a Szabad Föld című lap internetes oldalán találtam. Eszerint „ha ügyesen bánik az ember a pityókával, akár bort is csinálhat belőle. […] A pityókabor, mint minden tisztességes társa, szőlőből készül, a napsütötte, Kárpáton túli vidékekről burgonyáért vett fürtökből”.

Ha már poénból előhoztam a pityókabort, a guggolós bort sem hagyhatom ki… Ezzel a kifejezéssel arra a kínos helyzetre szoktak utalni, amikor valaki csak guggolva közlekedik a szomszéd ablaka előtt, mert attól fél, hogy az illető behívja és megkínálja a rossz borával.

Most pedig rátérnék a bor szavunkra, amely az etimológiai szótár szerint jövevényszó egy török nyelvből a honfoglalás előtti időből. A borász származék a nyelvújítás korában keletkezett. Nem maradhat ki a borissza kifejezés, amely borkedvelő embert jelent. Magyar fejlemény, tréfás megnevezés ugyanúgy, mint az ellentéte, a nem tagadószó betoldásával kialakult, családnévként is használt bornemissza, vagyis a bort nem ivó ember.

A bor világnapja egyébként Szent Orbán napjához, a szőlő és a bor védőszentjéhez kötődik. „Régen szobrot, kápolnát emeltek a tiszteletére a szőlőhegyeken, képmása pedig szőlőprést, hordót díszített” – olvasható az ezenanapon.hu oldalon. Most pedig következzen néhány idézet a hegy levével kapcsolatban…

Móra Ferenc szerint „a meleg párák a jövendő képei számára megnyitnak a lélekben bizonyos likacsokat, mint a bor is, ha gőze fölfelé száll, sok mozgást idéz elő a lélekben, és kitárja titkait”. Gárdonyi Géza ezt vallotta róla: „A bor is forr egyszer. Néha kétszer is. Az emberi vér többször is.” Márai Sándortól is találtam egy érdekes idézetet: „A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebb egy pohár bor mellett.”

A mai részt egy Kodály Zoltán-idézettel zárom, amely nem csak a borról szól: „Semmi sem jellemző annyira a nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük.”