A világhálón barangolva rátaláltam egy mesére. Kun Erzsébet újságíró írta. Kinyomtattam, eltettem, hogy unokámnak, amikor megnőtt, elolvassam.
Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.
Nem véletlenül bukkantam rá a szövegre. Ma van a család nemzetközi napja. Az ENSZ határozata szerint 1994-től ezen a napon világszerte megemlékeznek a család összetartó erejéről.
Május minden esztendőben a családok hónapja. Kezdődik Anyák napjával és záródik a Gyermeknappal. A két csodálatos ünnep mértani közepébe pedig beékelődik a Család Nemzetközi Napja, amelyet május 15-én tartunk.
Ez a nap kiváló alkalom arra, hogy a figyelmet a családra, a társadalom alapvető kis közösségére és egyben legfontosabb „intézményére” irányítsa – írták évekkel ezelőtt azok a sajtótermékek, amelyek üdvösnek kívánták láttatni a családi életet. Ma a médiában már nem illik, ha egyenesen nem tilos a családról mint pozitív közegről szólni.
Korunk több riasztó adattal jellemzi, és szétesőben levő modellként írja le a 21. század családját, ebbe nem szabad belenyugodnunk. Ezért is kell hangsúlyozni minden lehetséges alkalommal a hűségen alapuló családi kapcsolatot, mely a gyermek pozitív fejlődése szempontjából is elengedhetetlen.
Sokan azzal érvelnek, hogy a család közhely. Mindenki beszél róla, mindenkinek megvan a róla alkotott képzete és a hozzá való viszonyulása, de hogy mi is valójában a család, azt manapság egyre kevésbé merik határozott értékek mentén meghatározni. Hogy miért? Mert a mai világban minden és mindig változik. Ma már sok esetben az is magyarázatra szorul, hogy mi az a család. Már az is vitatott, hogy szükséges-e két különböző nemű felnőtt a család megalapozásához. Két, egymást szerető ember számára ma már a házasság intézménye is megkérdőjeleződik, hiszen azt hallják, hogy elegendő az élettársi viszony az együttéléshez. Ezek után jön a gyerekvállalás kérdése. Mert ma már ez is kérdés. Amennyiben ez a dilemma feloldódott, akkor jön a következő kérdéssor: mikor és mennyi? A karrier, az egzisztencia megteremtése a fontosabb vagy a gyermek?
Egy valami azonban megkérdőjelezhetetlen: családalapítás, gyermekvállalás, a munka és a családi élet összeegyeztetése nélkül nem beszélhetünk igazán harmonikus jövőképről.
„A család olaj az élet lámpásába” – fogalmazott egyértelműen Gárdonyi Géza.
Ebben a hónapban egyre többet gondolok édesanyámra: a születésem előtt tebenned éltem, ismételgetem. Unokámra nézek reménykedve és megfogalmazódik bennem a felismerés: tebenned élek majd a halálom után. Rádöbbenek: ez a család lényege!
Jól van ez így. Így van ez jól!