„Milyen borzasztó könnyű a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívabb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság” – idézem Szabó Magdát a fiatalok nemzetközi napján, ami nem téveszthető össze a katolikus egyházban ünnepelt ifjúsági világnappal, amelyet minden évben virágvasárnapon tartanak.

Az ENSZ közgyűlése 1999-ben nevezte ki augusztus 12-ét a fiatalok nemzetközi napjának, a kezdeményezéssel pedig lehetőséget akarnak adni a fiataloknak arra, hogy felhívhassák a figyelmet a társadalomban elfoglalt szerepükre, jogaikra, kötelességeikre, valamint a nehézségekre, amelyekkel a mindennapokban találkoznak. Milyen területeken lehetnek nehézségeik? Például az oktatás, a munkaerőpiac és az otthonteremtés területén.

A mai nap egyébként jó alkalom arra, hogy néhány szóban beszéljek az ifjúsági nyelvről, amely a Nyelvművelő kéziszótár szerint „az a sajátos rétegnyelv, mely elsősorban szókincsében különbözik a köznyelvtől és a többi csoportnyelvtől. Elemeit sok helyről meríti, pl. a régi argóból, a katonai szakzsargonból, a városi vulgáris nyelvhasználatból, a korábbi diáknyelvből. De saját maga is alkot új szavakat, szójelentéseket.” A régi argóból származik a nincs jelentésű alma, almás, a katonai szakzsargonból a dekkol, azaz a vár, a városi vulgáris nyelvhasználatból a muter és a fater, vagyis az anya és az apa, a korábbi diáknyelvből pedig a diri, amellyel az igazgatóra utalnak a fiatalok. És milyen új szavakat, szójelentéseket alkotnak? Például a rémtan, illetve a leég. Előbbi az ifjúsági nyelvben a mértan, utóbbi pedig az elfogy a pénze vagy a felsül szinonimája.

„Az ifjúsági nyelv nagy része idővel belekerül a társalgási nyelvbe, s közben az új nemzedékek új meg új nyelvváltozatokat alakítanak ki a maguk használatára. E nyelvváltozatok a maguk helyén, a bizalmas társalgásban kamatoztathatják legjobban színességüket, képszerű voltukat, fanyar szellemességüket, szókimondásukat” – olvasható a Nyelvművelő kéziszótárban. Nagyon jó példák vannak erre is… A csőbe húz a megtéveszt, becsap, az olajra lép és az elhúzza a csíkot a megszökik, eltűnik, az ötujjú villa a kéz, a kétlábú kirakat a feltűnően öltözött nő, a tupírozott szappantartó pedig a kisméretű, olcsó autó helyett használatos az ifjúsági nyelvben. „De bármilyen ötletesek is, emelkedett gondolatok, magasztos érzelmek kifejezésére nem alkalmasak. Durva, trágár, idegenszerű elemeiket pedig következetesen hibáztatnunk és kerülnünk kell” – vallják a nyelvészek. A mai részt egy Agatha Christie-idézettel zárom: „A fiatal generáció, amely kopogtat az ajtón […] olyan szorgosan kopogtat, hogy közben észre sem veszi: az ajtó nyitva van!”