Műsorok

Ezelőtt egy héttel még Bukarestben szerepelt az OSONÓ. Ott irtotta a román?magyar viszonyt mérgező közhelyeket ? szellemesen, baráti szóval. Székelyföldön élő román és magyar gyermekek rájöttek arra, hogy nem ellenségek ? hanem játszótársak. És ha már így van, akkor jókat nevethetnek azokon az agyrémeken, amelyeket prédikálva a felnőttek egyebet sem tudnak, csak gyűlölködni. (tovább…)

Kifejezetten pozitív fejleményként értékelem, hogy időről-időre megjelenik a közéleti diskurzusokban az értelmiség szerepvállalásának témája, még akkor is, ha ? és ez nem föltétlen sajátos jelenség, hiszen az értelmiség rendelkezik a saját szerepének elrejtésére alkalmas diskurzusok monopóliumával, máshol is ? megnyugtató válaszok nem születnek a szerepekekkel kapcsolatban fölmerülő kérdésekre, viszont araszolunk a reálisan közös okoskodás színpadának összeácsolása fele (legutóbb olyan jó 3 éve zajlott, és aztán folytatódott a ? jellemzően egy másik kultúrából származó szerző, Stefano Bottoni kezdeményezte ? ?besúgó-vita?, melyhez magam is hozzászóltam itt). (tovább…)

Közhely és mégis életbevágó dolog, hogy a történelmi eseményekből tanulni csak azok képesek, akik széles körben megvitatják, kielemzik és végül ? legalábbis valamiféle időszakos ? konszenzusra jutnak a múltértelmezések vonatkozásában. A nyilvános megvitatás és konszenzuskeresés  követelménye fokozottan áll a kortárs történelemmel kapcsolatban, amit a történetírás logikája szerint, minduntalan lezárt ügyként (fait accomplit ? ez a zavaros és ?nyomoruságos historicizmus?, ahogy azt Popper mondaná, (tovább…)

Politikus még el nem veszített helyhatósági választásokat, hiszen addig lehet manipulálni az eredmények értékelését, csűrni-csavarni, elhallgatni a rossz eredményt és fölnagyítani a részsikereket, hogy végül a választó beleszédül az egészbe. Még jobban megundorodik ? ha lehet még jobban ? és ráhagyja a háryjánosokra a dolgot, napirendre tér, legfennebb még egy ruhadarab kerül majd bele a már félig becsomagolt bőröndbe, mellyel előbb-utóbb aztán járműre száll és búcsut int a sok ?győztesnek?. (tovább…)

A Párizsi Klímacsúcsot megelőzően sok szó esett az éghajlatváltozásról és annak következményeiről. A ?klímapánik? legvehemensebb kritikusai ? akik mögött, mint fokozatosan beigazolódott, nem ok nélkül gyaníthattuk a nagy olajcégek képviselőit ? általában azzal érveltek, hogy a földtörténet folyamán hasonló mérvű, sőt a jelenleginél jelentékenyebb klímaváltozások is meglehetős gyakorisággal következtek be. Ami azonban ezeket az ellenérveket megingatta, az főként az időskála volt. (tovább…)

Azt hiszem, nem tévedek, ha így fogalmazok: Csíkszereda már ma egy ostromlott városhoz hasonlít. Az utcákon hömpölyög a tömeg, az autós forgalom lebénult, az útkereszteződésekben olyan közlekedési dugók vannak, hogy negyedórákat kell várni és egyáltalán: a negyven ezer lakosú város nem egykönnyen bírkózik meg az ideérkezők százezres nagyságrendű áradatával, amely holnap éri el a csúcspontját. (tovább…)

Kedves hírekre is figyelő hallgatóim, hát nem csodálatos a Marian Munteanu körüli politikai szórakoztatóiparhoz illő komédia? A hírhedt múltú bukaresti főpolgármester-jelölt visszalépett, az úgynevezett liberális párt megszégyenült… Mindaz, amit a Munteanu-ügy kapcsán elmondtam önöknek a múlt héten, s ami arra lyukadt ki, hogy az illető normális körülmények között nem lehet érvényes jelölt a nézetei és a mútja miatt, lám, egy merész fordulattal igazolódott. (tovább…)