Műsorok

Kedves hallgatóim, az eltelt hetekben, itthon és világszerte, bőven hallottunk tüntetésekről, száz- és tízezrek vonultak az utcára emberi jogokért, természet- és környezetvédelemért, a korrupció és a büntetőtörvénykönyv módosítása ellen és így tovább. A közösségi oldalakon sokezren írtak és írnak alá petíciókat a sajtó- és véleményszabadságért, a művészet és a művészek támogatásáért, az egészségügyi szolgáltatások bővítéséért és folytathatnám a sort. (tovább…)

November hetedike van. Valamikor ünnep volt. Nekem ma is az – a nevelt lányom születésnapja. Isten éltesse!

Nagyon tetszett Szilágyi N. Sándor egyetemi tanár úrnak a vallomása, mely szerint nem magyarnak született, hanem „embergyermeknek”. És ezt a kolozsvári egyetem magyar katedrájának egyik vezetője mondja, és arra figyelmeztet – többek között -, hogy „a népszámláláskor jó lenne odafigyelni a kettős identitásúakra is”. (tovább…)

Miközben egyre inkább a népszerűség, a könnyen fogyaszthatóság az egyetlen szempont, a dolgok megítélésekor, úgy vélem, a racionális érvelés kultúrájának megerősítése lenne a célszerű ? különösen sajátos, kisebbségi közéletünk esetében.  (tovább…)

Eddigi tapasztalataim szerint a november szó jelentése egyenértékű a hideggel, a borús idővel, az ólomszínű égbolttal, a hűvös kitartó esővel. Erre fel a hét végén arra kellett rájönnünk, hogy kár volt befűteni, mert éjszaka fulladoztunk a melegtől. Nappal pedig rövid ujjú ingben, rövidnadrágban kerestük a tennivalót – vagy az édes semmittevést – kint, a szabadban, a pazar napsütésben. Jól esett magunkba szívni a forró novemberi nap melegét, feltöltődni energiájával. (tovább…)

A minket is közvetlenül érintő német demokrácia kínban van.

Angela Merkel – hesseni kudarcot követő – visszalépése az utódlás kérdését akuttá tette. A kancellárasszony bejelentette lemondását a pártelnökségről, s mivel többszörösen kinyilvánította, hogy a győztes párt pártelnökének egyben kancellárnak is kell lennie, a helyébe lépő pártelnök szinte bizonyosan kancellár is lesz. Legalábbis a jelenlegi tényállás szerint. (tovább…)

A sajtónak az úgynevezett politikai korrektség jegyében évtizedeken át tartózkodnia kellett attól, hogy a bűnözők etnikai (korlátozottabb mértékben nyelvi-kulturális) hovatartozását vagy akár állampolgárságát nyilvántartsa, még inkább, hogy nyilvánosságra hozza.

A helyzet az úgynevezett menekültválság elmélyülése óta változni kezdett. (tovább…)

Azt hiszem, néhány napig még ez lesz a romániai sőt a magyarországi média slágere: maratoni meccsen, a tegnap este, a harmadosztályú Csíkszeredai Futball Klub a Románia Kupa nyolcad döntőjében búcsúra kényszerítette az első ligás, nem is tudom hányszoros országos bajnok, kupagyőztes és országos válogatottakkal megtűzdelt Bukaresti Dinamot. Ráadásul nem is akármilyen mérkőzésen, hanem valóban soha nem látott izgalmak után, hiszen csak a tizedik tizenegyes-párosítás döntötte el a továbbjutót. És azt hiszem, teljesen mindegy, (tovább…)

Nem mintha a világban nem volnának iszonyú rémségek (Braziliában államelnöknek választottak, természetesen az ismert féknyúzós háló- propagandával, egy szélsőjobboldali eszementet, aki azzal kampányolt, hogy a diktatúrában több politikai ellenfelet kellett volna fizikailag megsemmisíteni, és könnyítené az Amazonas esőerdő kivágását), meggondolkoztató folyamatok (Angela Merkel kancellár politikai agóniája az európai konstrukció és stabilitás összefüggésében), (tovább…)

A.Gergely András tanulmányában olvastam: „tompák és vaksik lettünk a művészetek és a mindennapi élet eseménymeneteinek a felfogásában”. A magyarországi kulturális antropológus professzor szerint az asszociációs képesség helyett a táblázatok látszat-korrektsége vált uralkodóvá. Vagyis tetteink elkövetése után a táblázatok, az adatsorok mögé bújunk és nem vállaljuk a felelősséget. „A kizárásokkal és a bekebelezésekkel élünk”. – Szép új világ, nemde! Vagy tán nagyon is régi? Géta-dák? Őseurópai? (tovább…)