Azt hiszem, nem tévedek, ha így fogalmazok: Csíkszereda már ma egy ostromlott városhoz hasonlít. Az utcákon hömpölyög a tömeg, az autós forgalom lebénult, az útkereszteződésekben olyan közlekedési dugók vannak, hogy negyedórákat kell várni és egyáltalán: a negyven ezer lakosú város nem egykönnyen bírkózik meg az ideérkezők százezres nagyságrendű áradatával, amely holnap éri el a csúcspontját. Amint az már hagyományszámba megy, a pünkösdszombati búcsúra egész sor rendezvény rátelepítenek. A városközpontban a tegnap székelytermék-vásár nyílt és ma is tart, ugyancsak tegnap több mint ezer gyermek részvételével tartották meg a Hargita Székely Népi Együttes Csürdöngölő találkozójat, ez az első hete a Csontváry-kiállítás nyitva tartásának a Csíki Székely Múzeumban, most rendezik annak a Márton Áron szobornak a környékét, amelyet vasárnap délben avatnak fel és persze, a holnapi búcsú színhelye is tartalmaz újdonságokat. A ferencesek zarándokházát felújították, a csíksomlyói kegytemplomban a padsorok mellé kovácsoltvas kerítést állítottak fel, amelynek az a szerepe, hogy megkönnyítse a Mária-szoborhoz való jutást, ugyanakkor a hegyoldalban kijavították azokat a bronzplakett ellopásoktól megrongálódott kőkereszteket, amelyek az amúgyis nehezen járható Kálvária útján vezetnek fel a kápolnákhoz. Újdonság még, hogy a már megjelent és továbbra is igen nagy számban ide érkező kereskedőket igyekeznek beszorítani a mellékutcákba, ahonnan alighanem majd a főutakra is kirajzanak, ugyanakkor a jó vásár reményében nyomtatványok ezreivel árasztják el Csíksomlyót: igaz, hogy még csupán 2016 májusában vagyunk, de már 2017-es székely naptárokat is meg lehet vásárolni, mindenféle más füzetecskék tömkelegével egyetemben, amelyek mondhatni a hely minden egyes kövét és vallásos műtárgyát bemutatják. A zarándokok már napok óta érkeznek a városba, ki gyalogszerrel, ki autóval vagy autóbusszal, ki vonattal. Az ezernyi utast szállító magyarországi vonatok közül az egyik már megérkezett, akik jegyet váltottak rá, ma Gyimesbükkön, az osztrák-magyar monarchia és Románia egykori határán emlékezhetnek a történelemre, holnap pedig nyilvánvalóan együtt lesznek a ma érkező másik vonat utasaival, illetve az úgynevezett keresztaljákkal, amelyek Csíkból, Gyergyóból, Udvarhelyről, Háromszékről, a Maros- és Nyárád mentéről, a Gyimesekből sereglenek Somlyóra, hogy nagy, templomi zászlók alatt a székely és csángó települések lakosait gyűjtsék egybe. A holnap déli búcsús szentmisén számos hivatalosság is részt vesz, őket azonban a ferencesek egyelőre ugyanolyan zarándoknak tekintik, mint bárki mást, vasárnapra azonban a státusz megváltozik. A program szerint déli tizenkét órakor Áder János, Magyarország elnöke és Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke beszélnek és avatják fel a Márton Áron szobrot, amelynek felállításához nagymértékben járult hozzá különböző alapítványokon keresztül a magyar állam is, A szobor egyébként a bérmáló Márton Áron püspököt őrzi meg az időnek és mi sem természetesebb, minthogy vasárnap bérmálás után vonul majd át ide, a főtérre, a nagyközönség. Egyelőre tehát ennyit, innen Csíkszeredából, a búcsús forgatagból, amelyet a meteorológusok jelezte esők, záporok, zivatarok sem befolyásolnak. Hiszen a búcsú annál értékesebb, minél nehezebb körülmények között vesz részt benne az ember.
Május elseje
Május elsején rendszerint belefulladt valaki a medencébe – ezzel a példázatértékű mondattal traktált édesanyám, ha a jeles munkaszüneti napon, a munka ünnepén kölyökkoromban netán a Bánffy-fürdőre menni kerekedett kedvünk.
Tovább...Kisasszonyok alkonya?
Emlékszem, hogy gyerekkoromban a 80 éves tanítónénit az egész falu Mária kisasszonynak szólította. S az idős hölgy szinte már büszkén viselte a megnevezést. Nem talált férjet, vagy őt nem találták meg, azt már nem tudom, így aztán gyereket sem szült. De mi mindannyian a gyerekeinek számítottunk. Gyakorta még játszani is az ő udvarára jártunk.
Tovább...Kormányok és ormányok
Nem hagy nyugodni a fehér elefánt. Hiába kérlel józanabbik énem, hogy töröljem le elmém tájképéről e képzeletbeli lényt, makacsul felbukkan újra és újra, sőt egyre jobban világít, minél jobban igyekszem halványítani képét.
Tovább...Rafi
Négy esztendővel ezelőtt jelent meg a 2017-ben, hatvan éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt kiváló képzőművésszel, Nagy Ödön életével és munkásságával foglalkozó monográfiám, amelyben arról is szó esett, hogy a művész a gyergyószárhegyi alkotótáborban, amely éppen idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, többször is találkozott a községben élő Rafi Lajossal, a cigány költővel.
Tovább...