Műsorok

Politikusok és különböző véleményformálók nem győzik levonni a Román Ortodox Egyházhoz (Biserica Ortodoxa Romana – BOR) közel álló „civil szervezet” kezdeményezésére megtartott népszavazás kudarcának tanulságait. A magyarországi „konzultációkat” idézően ostoba, bár tétjében azokat fölülmúló akciót mondhatni megrázó érdektelenség kísérte – és ha már az összehasonlítást merészeltük megkockáztatni, tegyük hozzá gyorsan, hogy Magyarországon ez a kérdés messzemenően lerendezett: (tovább…)

70 éves a bukaresti Zsidó Színház – és egy nemzetközi fesztivállal ünnepli születésnapját, a TESFEST-tel, amelyik megérte immár a harmadik kiadását. Amit szintén ünnepelni kell – hiszen egy jiddis nyelven zajló színházi találkozó Romániában, ahol immár alig vannak zsidók, és jiddis nyelven beszélők még annál is kevesebben találhatók itt, mégis, mint láthattuk, szép közönsége van az előadásoknak.

Mivel magyarázható ez? Mindenekelőtt azzal, hogy a jiddis színházi fesztivál előadásain valóságos értékek csillannak meg a szemünk előtt. (tovább…)

Amilyen bizarr és perverz ötlet volt egy érthetetlen kérdésbe sűrített, nem létező probléma, eldöntésére népszavazást kiírni, éppen olyan bizarr és perverzek azok a felelőtlen kijelentések, melyek az utólagos fellelősség előli menekülést szándékoznak szolgálni. A politikai és erkölcsi felelőtlenség, a nyilvánosság elöli bujkálástól, a sunyítástól (ezt a hőstettet éppen a fő szóvívő, Liviu Dragnea, és miniszterelnöke Viorica Dancila, gyakorolja, lassan 2 napja), a kudarc elkenésétől, egészen a “popor” leváltásának pajzán ötletén át, azon való felháborodásig tart, hogy egyáltalán, felelősöket merészeljünk keresni.  (tovább…)

Az élet legfontosabb eszköze a fennmaradásra a sokféleség. Az evolúció éppen azért volt – a szó szoros értelmében – kénytelen növény és állatfajok, vírusok és baktériumok hatalmas változatosságát kialakítani, hogy az élet folytonosságát biztosíthassa, azaz hogy az élővilág bármely földi körülmények közt reprodukálhassa önmagát, hogy a legkülönfélébb és a legváratlanabb katasztrófákat is képes legyen túlélni.

(tovább…)

Rég, fájdalmasan rég nem jártam Budapesten, csak most nyugodtam bele, hogy nem maradhatok el tőle mindaddig, amíg a rossz – amivel, úgy látszik, együtt kell élni, mint egy krónikus betegséggel – el nem múlik. (Bár abban biztos vagyok, hogy megérem az elmúlását, ha a társadalom teljes kigyógyulását belőle nem is.)

És ha Budapest, akkor első a Duna, és elmaradhatatlan az „én négyszögem” rituális besétálása: Blaha Lujza tér – Oktogon (Nyugati pu.) – (tovább…)