Műsorok

„Jaj, de unom a politikát / Inkább engem törődne, és csinálnánk egy kisbabát!” – énekli Gizella az István a király című rockoperában. Gondolom, sokan vannak így ezzel, legalábbis ami a politikát illeti. Arról nem tehetünk, hogy éppen a politika tölti be életünk minden egyes napját, percét, mert még a családi ünnepek hangulatát is meghatározza, megüli jelenünket, olykor irányt is szab másnapunknak, még a legközelebbi rokonunkhoz fűződő viszonyunkat is befolyásolja.

A napokban Kézdivásárhelyen jártam, egy kiállítást kellett megnyitanom a Vígadó patinás termében, s minthogy a tárlatot már délelőtt, nagyon hamar berendezték, bőven volt időm arra, hogy körbecsavarogjam a várost, ne csak a már helyreállított, szép épületeket, vagy a szobrokat nézzem meg, bejárjak néhány udvarteret, hanem azt is észrevegyem, hogy vannak olyan kis, szürke épületek, amelyeket mégiscsak érdemesnek találtak arra, hogy emléktáblával megjelöljenek.

189 nappal azután, hogy megválasztották, Florin Cîţu lemondott pártelnöki tisztségéről. Ezzel párttörténelmet írt. Ugyanis megválasztott elnökként az övé lett a Nemzeti Liberális Párt (PNL) 147 éves pályafutásának legrövidebb mandátuma.

lyenkor tavasszal nemcsak a középiskolások, nemcsak a szüleik, hanem az erdélyi magyar közösség is izgatottan várja az próbaérettségi vizsga eredmények kifüggesztését. Hogyan teljesítenek fiataljaink, hogyan vizsgáznak iskoláink, hol állunk a többségi társadalomhoz képest e nemes versengésben? Legalább annyira izgalmas kérdés ilyenkor, hogy hol végeznek a magyar többségű megyék, a magyar iskolák, mint az, hogy ki nyeri a Bajnokok Ligáját.

Esküvői vásárt – vagy valami hasonló nevű rendezvényt – hirdetnek a szomszédos városban. A szervezők szándéka újraindítani az iparágat vagy szolgáltatói ágazatot, vagy minek is nevezzem ezt az összetett cselekménysort, amelyet nem minden esetben jellemez az észszerűség, az igények sem feltétlenül igazodnak a lehetőségekhez.