Pénteken, a csíkszeredai önkormányzati testület ülésén jelentette be Korodi Attila polgármester, hogy idén a Kis- és Nagysomlyó-hegy közti nyeregben szervezik meg ismét a pünkösdi búcsút. Közösségi oldalán ez a bejegyzés jelent meg: „A pünkösdi búcsút idén hagyományosan a somlyói nyeregben szervezzük. Részletesebb információkkal a ferencesrenddel és a hatóságokkal történő további egyeztetések után jelentkezünk.” A pár soros bejegyzés hamarosan bejárta a sajtót és téma lett a közösségi médiában is, így sokan készpénznek vették a búcsú hagyományos helyen való megtartását és a részvételi – azaz a Romániába való beutazási – feltételekről érdeklődtek.
Tegnap a csíksomlyói ferencesek rövid közleményt juttattak el a médiához. A szűkszavú közlésben leszögezik: „Megerősítjük, hogy a búcsú visszatér a somlyói nyeregbe, de sajnos még idén sem a korábbi években megszokott módon, hanem az aktuális járványügyi szabályozások figyelembevételével. Bízunk minden részt venni szándékozó ember felelősségtudatában!” Ugyanakkor azt is leszögezik: „A Csíksomlyói Ferences Rendház, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala és Hargita Megye Tanácsa tájékoztatja az érdeklődőket, hogy a május 22-i csíksomlyói pünkösdi búcsú szervezésével kapcsolatos tudnivalókat várhatóan május 10-én, a szervezőkkel és a hatóságokkal közösen meghozott döntést követően” közlik.
Nagy felelősség járványhelyzetben tömegrendezvényt szervezni, így nem véletlen a közleményben olvasható megfogalmazás, miszerint a szervezők bíznak a zarándoklaton részt venni szándékozók felelősségtudatában.
Bizonyára ez az idei zarándoklat kulcsszava: felelősségtudat.
Hogy mennyire vagyunk felelősségünk tudatában? Ha végignézzük a húsvét reggeli csíkszeredai eledelszentelésen készült képsorokat, és összehasonlítjuk azokat a korábbi években készült felvételekkel, elégtétellel nyugtázhatjuk, hogy felelősségteljesen tudunk viselkedni a népes egyházi rendezvényeken. Viszont ha az utcán a maszkot tokamelegítőként használó, a boltban tarkónkba lihegő polgártársainkat nézzük, illetve a beoltottak és az oltásra regisztráltak számát vizsgáljuk, illetve a harsány oltáselleneseket hallgatjuk, lehet, hogy az öntömjénzés, a felelősségtudat hangoztatása kissé túlzásnak tűnik.
Teljes mértékben megértem a kegyhely őreinek, a csíksomlyói ferences szerzeteseknek az óvatosságát, aggodalmát a pünkösdszombati népes zarándoklat kapcsán, ugyanis – mint mindig hosszú történelmük során – felelősséggel viszonyulnak népükhöz, a kegyhelyet felkereső hívek sokaságához. Tehát megértem azt, hogy kivárnak, ugyanis a járványhelyzet alakulásától függ, hogy éppen milyen járványügyi besorolásba kerül a település, s az milyen szabályok betartásával jár. A járványügyi helyzet pedig naponta változik, csak remélni tudjuk azt, hogy a jelenlegi csökkenő tendencia – ami a megbetegedések és a betegség következtében elhunytak számát illeti – továbbra is megmarad.
Tehát a kommunikáció szintjén megindult a nagyüzem a pünkösdszomati csíksomlyói zarándoklat kapcsán. Nem csoda, hiszen a vidék katolikus lakossága számára kiemelkedően fontos a zarándoklat, s az sem elhanyagolandó tény, hogy a térség idegenforgalma a zarándokok fogadására épült ki, éveken át ez volt az az esemény, amely teltházat hozott a vendéglátóhelyeken.
Bízom benne, hogy a hívek, a zarándokok sokasága eleget tesz a ferences barátok felhívásának és valóban felelősségteljesen viselkedik – bármilyen forgatókönyv is érvényesül a búcsú megszervezése és lebonyolítása alkalmával. S abban is bízom, hogy a hatóságok felelősségteljesen segítik a szervezők munkáját.
Bízom, mert számomra is hiányzik korábbi, megszokott életem…