Műsorok

A pénteki magyarországi Békemenet voltaképpen válasz volt azoknak az állami intézményekben és a magyar Országgyűlésben rendezett gyakorta egyenesen groteszk, sőt ostoba politikai mutatványoknak a sorozatára, melyet az ellenzék hosszú hónapok óta alig titkolt provokatív szándékkal inszcenírozott.

Van egy találós kérdésem. Ki mondta kiről: „Különben szomorúan szemlélem azt, hogy egy jelentős személyiségünk egyre feljebb szalad a nagyotmondás spirálján és nem tud magának megálljt parancsolni”.

Világunk, társadalmunk mai állapotát tekintve, elmondhatjuk, hogy a főbaj az, hogy a bűnöket kényelmesebb elkövetnünk, később magunkat feloldoznunk, mint az erények kedvéért feláldoznunk magunkat.

Mire ezek a sorok, gondolatok elhangzanak, bizonyára kiderül, hogy igazuk volt-e az időjósoknak vagy kissé melléfogtak a mai előrejelzés tekintetében. Kiderül, hogy a meleg miatt kell-e zsörtölődnünk vagy az időjósok melléfogása miatt kell bosszankodjunk.

Időközben a magyarul is egyre jobban megtanuló Jan, akit jómagam Jobbágytelkén ismertem meg, nyugdíjba vonult és a vírusjárvány hullámai között eszébe jutott a kézirat, amelynek szövegét el kezdte begépelni a Mac Book-jába, majd e-mail-en átküldte nekem, azzal a megjegyzéssel, hogy nézzem át, mert úgy gondolja, hogy nagyon érdekes.

Mivel a Nyugat kifogyott az Ukrajna rendelkezésére bocsátható lövedékekből, az Egyesült Államok úgy döntött, hogy raktáron lévő kazettás bombáit bocsátja az ukránok rendelkezésére.