Sarány István

A hét végén több tűzesetről számoltak be a hivatásos tűzoltók. Csütörtökön Galócáson kérték a segítségüket, ugyanis a település határában mintegy 50 hektáron égett a száraz növényzet.

Most egy másik Paliról kell szólnom, mert egyik kötet sem jöhetett volna létre az ő ötlete, kitartása és támogatása nélkül. Tehát most Galbács Pál nyugalmazott televíziós újságíróról lesz szó, arról az örökmozgó riporterről, szerkesztőről, aki számára a nyugdíjas lét nem nyugalmat, hanem örök cselekvést hozott.

Kedvelem a március 15-i ünnepet. Bizonyára közrejátszik ebben a tavasz ígérete, no meg az ünnephez kötődő romantika. Bár ünnepeltünk már hófúvásban, téli viharban, mégis az erőtlen sugarak az ígéretes, meleget adó napsütést, a kipattanó rügyek és a bolyhos barka a virágzást, a hóból-sárból kikandikáló fűszálak a határ zöldülését vetítik elő.

Az egyik legnagyobb szoftvergyártó cég honlapja szerint „a kiberbiztonság – más néven digitális biztonság – a digitális adatok, készülékek és eszközök védelmére irányuló lépések összessége”.

Faluhelyen is él a kultúra. S nemcsak a népi kultúra él – ha éltetik –, hanem a magaskultúra is. Nagygalambfalván, Kányádi Sándor szülőfalujában immár húsz éve szavalóversenyt szerveznek: a falu jeles szülöttje verseit adják elő elemista és az általános iskola felső tagozatán tanuló diákok.

Most Palit emeljük ki, mert az ő karikatúrái ürügyén állt össze két díszes kötet, de a történetben ugyanolyan fontos szereppel bír Józsi, Zsiga és Attila. Azaz Léphaft Pál karikaturista, a Magyar Szó napilap nyugalmazott szerkesztője és Klemm József, a Vajdasági Rádió és Televízió társaság vezérigazgató-helyettese Újvidékről, illetve Karácsonyi Zsigmond és Ambrus Attila, a marosvásárhelyi Népújság napilap, illetve a Brassóban megjelenő Brassói Lapok főszerkesztője.

Van, aki ma tényleg ünnepel, s vannak sokan, akik fanyalognak, mondván, hogy a március 8. amolyan kommunista ünnep, s jó volna, ha helyette inkább az anyák napját ülnénk meg. A magyar források szerint a nemzetközi nőnapot, mint a női egyenjogúság és a nők emberi jogainak 1917. március 8. óta tartják, ekkor – jobban mondva a Julianus-naptár szerint február 23-án – tüntettek Szentpéterváron a nők a békéért és a jegyrendszer eltörléséért.

Harmincöt évvel ezelőtt történhetett az eset, pontosan már nem emlékszem. Akkoriban egyik munkatársammal – mindketten géplakatosok voltunk egy rég megboldogult könnyűipari gyárban, boldogok az asszonyok között – gyakran töltöttük együtt a szabadidőt is. Remek hanglemezgyűjteménye volt, s időnként lemezeket cseréltünk, ha már eluntuk a sajátjaink hallgatását.

Tegnap a Kárpát-medencében, de a nagyvilágban élő magyar diaszpórában egyaránt a magyar szabadság napját ünnepelték. Azt a napot, amelyen 173…