Örömteli, eredményes új évet kívánok a hallgatóknak! „Fogyás és spórolás: Az újévi fogadalmak csodálatos világa” „A betonbiztos újévi fogadalmak titka” „Nem bukunk el, ha ezeket betartjuk: tippjeinkkel sikerülhet az újévi fogadalom” Egyebek között ez a három cím bukkant fel, amikor beírtam az újévi fogadalom kifejezést a legnagyobb internetes keresőbe. Ebből is látszik, hogy csínján kell bánni a fogadalmakkal ilyenkor, év elején.
(tovább…) Continue ReadingAz igazi Tarzan
Kilencvennyolc évvel ezelőtt, 1924. február 17-én Johnny Weissmüller megdöntötte a 100 yardos gyorsúszás rekordját; 52.4 másodperces eredménnyel nyert. Bár látszólag nem sok keresnivalója van egy ilyen hírnek a nyelvi rovatban, én mégis úgy érzem, hogy érdemes beszélni róla. Elsősorban azért, mivel a számos Tarzan-filmből jól ismert Johnny Weismüller 1904-ben, a ma már Temesvárhoz tartozó Szabadfaluban született egy bánsági sváb család gyermekeként Weismüller János Péter néven.
(tovább…) Continue ReadingKarácsonyra hangolódva
Holnap lesz karácsony böjtje, azaz december 24-e, karácsony vigíliájának, Ádám és Éva napjának neve a népnyelvben. „Ősi hagyomány szerint 24-én éjfélig tartó szigorú böjti nap volt” – derül ki a Magyar Katolikus Lexikonból. A vigília egyébként a katolikus egyházban a nagyobb ünnepek előtti nap, rendszerint böjttel összekötve.
(tovább…) Continue ReadingMég a Mikulás is figyelmeztetett a helyesírásra
Napok óta – mint minden évben ilyenkor – egy Mikulást ábrázoló kép kering az interneten. Ezt írták rá csupa nagybetűvel, mintha a Nagyszakállú szavait idéznék: „Láttam a Facebook posztjaitokat! Helyesírási szótárt kaptok!” Mindkét mondat végén felkiáltójel van. Tulajdonképpen ez adta az ötletet ahhoz, hogy beszéljek az ünnepnevek, különféle jókívánságok helyesírásáról, hisz az elkövetkező hetek főként arról fognak szólni, hogy milyen formában köszönthetjük a családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket, alkalmazottainkat, esetleg az ügyfeleinket.
(tovább…) Continue ReadingAki még az LGT dalában is szerepelt
Miközben a mai téma után kutattam, az egyik cikkben rátaláltam Skoff Elza történetére. Az első bekezdésben csupán ennyit írtak róla: „Száztizenhat éve, 1905. november 19-én megszületett Skoff Elza, a Magyar Rádió bemondója, korrektor.” Később az is kiderült, hogy 1941 júniusától dolgozott a Magyar Rádióban bemondóként, emellett több nyelven beszélt.
(tovább…) Continue ReadingKözeledik a magyar nyelv napja
„A reformkor egyik legnagyobb győzelme volt a magyar nyelv hivatalossá tétele” – ezzel a címmel jelent meg egy cikk 2020. november 13-án a Múlt-kor című történelmi magazin honlapján. Mivel szeptemberben volt tíz éve annak, hogy a Magyar Országgyűlés egy határozattal november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította, arra gondoltam, hogy a mai részben az anyanyelvünk kapja a főszerepet.
(tovább…) Continue ReadingA Magyar Tudomány Ünnepének margójára
„A tudomány döntő kérdése nem a »mit tudok?, hanem« a »honnan tudom, amit tudok?«. Hiszen ha nem tudom szakszerűen demonstrálni, hogy honnan tudom – akkor az nem tudomány, legföljebb hagyomány, sejtés vagy intuíció” – idéztem Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító szavait. Az ok egyszerű: november 3-án volt a Magyar Tudomány Ünnepe, amely kitüntetett esemény a magyar tudomány eredményeinek magyarországi bemutatásában.
(tovább…) Continue ReadingFőszerepben az animáció
„A növényevés csak akkor árt az egészségnek, ha a csősz észreveszi” – hangzik el a közismert, Kérem a következőt! című magyar rajzfilmsorozatban. A főhőse dr. Bubó, egy bagoly orvos, aki az erdő lakóit próbálja gyógyítani viszonylag kevés sikerrel. A nagyérdeműt 1974-től 1983-ig szórakoztatta: ez idő alatt három évad készült, összesen harminckilenc résszel, és bár közel négy évtized telt el az utolsó rész bemutatása óta, a sorozat a mai napig népszerű, nekem például az egyik kedvencem.
(tovább…) Continue ReadingNagyító alatt a kitüntetések és díjak
Ma a kitüntetések és díjak nevének helyesírásáról lesz szó, ugyanis számos példa van a helytelen írásmódra. Az ötletet egy, a mai naphoz köthető évforduló adta: 1833. október 21-én született Alfred Nobel svéd kémikus, vegyészmérnök, a dinamit feltalálója, a Nobel-díj alapítója. 1896. december 10-én hunyt el, a halála után pedig sokakat meglepett, amikor a végrendeletéből kiderült, hogy azt szeretné, ha a hagyatékát a fizikai, a kémiai, az élettan és orvostudományi, az irodalmi és a békedíjhoz használnák fel. Kifejezett kérése volt, hogy a díjak odaítélésénél ne játsszon szerepet a jelöltek nemzeti hovatartozása, hanem egyedül az, hogy az arra legérdemesebb kapja, függetlenül attól, hogy skandináv-e vagy sem. 1968-ban a Svéd Nemzeti Bank a Nobel-díjak kiegészítéseként megalapította a közgazdasági Nobel-emlékdíjat, amelynek célja a közgazdasági tudományok terén elért eredmények elismerése volt.
(tovább…) Continue ReadingA szerénykedő nyelvhasználat
Legutóbb a közéleti nyelvről volt szó, és egyebek között megemlítettem, hogy egy-egy szónoklatnál érdemes elkerülni a szerénykedő bevezetést vagy lezárást. Valójában ez a mondat adta az ötletet a mai témához, a szerénykedő nyelvhasználathoz.
(tovább…) Continue ReadingAz aradi vértanúktól a közéleti nyelvig
„Az 1849. október 6-án kivégzett 13 aradi és két pesti mártír, köztük Batthyány Lajos gróf, Magyarország első miniszterelnöke hősi viselkedésükkel megmutatták, hogyan tudnak a magyar ügyért harcolók komoly katona módjára, méltósággal meghalni. Utolsó perceikkel is a nemzetnek és a világnak mutattak példát a magyar szabadságharcosokról, akiket sok osztrák csupán felforgató aljanépnek nézett.” Ez az idézet akár egy október 6-i megemlékezésen is elhangozhatott volna, azonban nem így történt. A Múlt-kor című történelmi folyóirat 2019. október 6-án megjelent cikkéből származik, amelynek a címe: Utolsó perceikben is félelem nélkül néztek szembe a halállal az aradi vértanúk.
(tovább…) Continue ReadingA kávé világnapjának margójára
„Van a kávé… A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű” – vallotta a kávéról Csitáry-Hock Tamás író, újságíró és kommunikációs szakember.
(tovább…) Continue Reading