Könnyű négykerekű, lófogatú személyszállító jármű, de kerekes szállítóeszközként is utalnak rá. A kocsiról van szó, amely az etimológiai szótár szerint „a magyar kocsi szekér önállósult első eleme. A Komárom megyei Kocs községben készült rugózott függesztésű, könnyű és kényelmes lófogatú járművek a 16. századtól Európa-szerte kedveltek és keresettek voltak; ennek köszönhetően a kocsi származékait a legtöbb európai nyelvben megleljük”. Ez tökéletes példa az úgynevezett tapadásra.
De mi is ez pontosan? „A kifejezések, szószerkezetek, összetételi elő- és utótagok között jelentésbeli kölcsönhatás van. Ez olykor szóalkotási móddá is válik: a részre »rátapad« az egész szókapcsolat jelentése. Ezt nevezzük tapadásnak” – olvasható a Nyelvművelő kéziszótárban. Jó példa még erre a tokaji borból lett tokaji, a takarékpénztárból származó takarék, a feketekávéból született fekete, illetve a duplafekete(kávé)ból alakult dupla.
A korábban említett kéziszótár szerint minél frissebb, újabb a tapadás, annál kevésbé jut be a választékos írott nyelvbe, a hivatalos nyelvbe. „Némelyik csaknem az argó szintjén marad, pl. bökő ’szúróeszköz, kés’. Mások bizalmas-népies használatúak: kevert ’kétféle tömény italból kevert itóka’; feles ’fél dl tömény ital’, ill. régebben ’fele bor, fele (szóda)víz keveréke’.”
A nyelvészek szerint ki kell zárni a tapadás köréből a nem szó értékű szórészek önállósodását, ilyen volt például a régi nyelvben a sokszorozból lett szoroz, amely a szóelvonás egyik terméke.
A tapadás egyébként természetes nyelvi folyamat, az így létrejött szavak használatát csak az korlátozhatja, hogy mennyire hagyta rajtuk a bélyegét az a társadalmi és nyelvi környezet, amelyben keletkeztek. A tárgyaláson például az ügyvéd nem emlegetheti vádbeszédében a bökőt, ha a vádlott tőrkéssel követte el az emberölést. „A fekete, a dupla, a kevert és a feles is a bizalmas köznyelvnek az elemei, csak ott hatnak természetesen” – hangsúlyozzák a Nyelvművelő kéziszótárban.
Érdemes kiragadni egy példát a szépirodalmi nyelvből is, mivel egy vagy néhány szóhoz hozzátapadhat az egész művészi szöveg magasztos, választékos jelentéstartalma, ezek a szavak, kifejezések pedig önmagukban is képesek felidézni egy-egy híres mű gondolatvilágát, eszmeiségét. Találó példa erre egy sor Arany János Rendületlenül című verséből: „Hallottad a szót: »rendületlenül«.” A cím is, illetve az első sor végső szava is belekapcsolja a nagyszalontai születésű költő versébe Vörösmarty Szózatának teljes eszmei mondanivalóját, sőt mintegy „jelenti” is azt.