Farkas-Ráduly Melánia

A mai részt egy idézettel kezdem… „Sanyi bácsi távozott közülünk, békésen, szelíden, ahogyan életében ismertük. Nélküle csak azért nem érezzük teljesen magányosnak magunkat, mert az általa megjelölt úton ma már ezrek haladnak velünk. Fiatalok és kevésbé fiatalok együtt” – ezekkel a szavakkal kezdte a búcsúszövegét tizenhat éve Szakács Gábor rovásírás-oktató, -kutató Forrai Sándor 2007. május 25-én bekövetkezett halála után.

„Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?” – idéztem a Toldiból jól ismert mondatot, amely mostanra szállóige lett. A Magyar néprajzi lexikon szerint a szállóige „ismert személy híressé vált mondása vagy valamely irodalmi, politikai műből származó, közkeletűvé vált kifejezés. Használatakor forrását általában nem idézik. Alkalmazási köre közismert. Formailag kötött, nem változtatható, beszédbe illesztése idézetként történik. Használata iskolázott műveltség eredménye, koronként változik az a szállóigekör, amelyet használnak. Közüle sok a nemzetközileg is elterjedt szállóige. A paraszti kultúrában igen kevéssé élnek ezzel a kifejezési formával.”

„Milyen borzasztóan könnyű a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívebb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság” – idéztem a 2007 novemberében elhunyt Szabó Magdát, aki Kossuth-díjas író, költő, műfordító, illetve a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja volt.

„Szenvedély nélkül semmilyen sportot nem lehet művelni” – idézem az olimpiai bajnok és kardvívó Szabó Bencét két nappal a magyar sport napja előtt. A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja szerint a Magyar Athletikai Club (MAC), Magyarország legrégebbi egyesülete 1875. május 6-án, Budapesten szervezte meg a kontinens első szabadtéri sportversenyét, és ennek emlékére ünnepeljük 2000 óta, a magyar kormány határozata alapján a magyar sport napját. A száznegyvennyolc évvel ezelőtti eseményen atlétikai és ökölvívószámokban küzdöttek egymás ellen a sportolók.

Két jeles napot ünneplünk hétvégén: április 29-én, szombaton lesz a tánc világnapja, április 30-án, vasárnap pedig a magyar film napja. A tánc világnapján az UNESCO egyik tagszervezetének, a Nemzetközi Táncbizottságnak a felügyelete alatt, 1982 óta minden évben megünneplik a világ mindenféle táncát. A kezdeményezés gyökerei egészen 1727. április 29-ig nyúlnak vissza, ugyanis akkor született a francia balett-táncos, Jean Noverre, az egyetemes táncművészet megújítója.

„Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyvek… s egy szellemi: a könyvtárnok” – idéztem az irodalomtörténész, kritikus és egyetemi tanár Toldy Ferencet, aki 1805 és 1875 között élt. Most azonban nem róla lesz szó, hanem az általa emlegetett könyvtárnokról, vagyis a könyvtárosról, aki holnap nagyobb figyelmet kap az átlagosnál. Áprilisi 14-én van ugyanis a könyvtárosok világnapja, amelyet két nagy szervezet, az Amerikai Könyvtárak Szövetsége, illetve a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége kezdeményezett elsősorban azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a könyvtárak és a könyvtárosok nyújtotta értékekre.

Nagycsütörtök van, és ilyenkor általában eszembe jut Dsida Jenő azonos című verse, amelyet szeretnék feleleveníteni.

„Tiszta víz a ruhám, és ez a te lelkeden szárad” – ezzel a nyelvi poénnal hangolódom a közelgő április 1-jére, amelyet a bolondok, illetve a bolondozások napjaként emlegetnek. Ilyenkor tréfát űznek egymással az emberek, sőt az is előfordulhat, hogy Szent György havának első napján az írott és elektronikus sajtó híreiben is furcsaságokkal találkozunk; tehát nem árt fenntartásokkal kezelni az információkat.