„Kiadó üzlethelység Soroksáron.” „70 m²-es üzlethelység kiadó.” „A helység egy hosszú évek óta jól működő, exkluzív fitneszstúdióval egy épületben található.” A három példamondatban két dolog közös: hirdetések szövegében találtam rájuk, emellett mindegyikben ott van a helység szavunk, amely ebben a szövegkörnyezetben helytelen.
Valószínűleg már sejteni lehet, hogy ma olyan hasonló alakú szavakról, szópárokról lesz szó, amelyeknek mindkét tagja helyes, jelentésük azonban különböző. Noha korábban is foglalkoztam ezzel a témával, arra gondoltam, hogy nem árt felfrissíteni az információkat, ugyanis gyakran előfordulnak hasonló példák a mindennapokban. Időszűke miatt három szópár fér bele a mai részbe.
A bevezetőben említett mondatokban a helyiség szavunkat kellett volna használni, amely a Nyelvművelő kéziszótár szerint „valamely épületnek vagy lakásnak elkülönített része”. A legelső mondat tehát így lett volna helyes: „Kiadó üzlethelyiség Soroksáron.” Ehhez a kifejezéshez hasonlóan a kerthelyiség, a mellékhelyiség, a pincehelyiség, valamint a hivatali helyiség is i betűvel írandó.
A helység szavunkkal egy adott településre szoktunk hivatkozni, legyen az város, község vagy falu. Tehát Bukarest, Csíkszentdomokos, illetve Kelementelke egyaránt helység.
Nem maradhat ki az egyelőre és az egyenlőre páros, amelynek tagjait ugyancsak sokan összetévesztik. „A nyelvújítási eredetű egyelőre összetétel jelentése: most és még egy ideig; jelenleg még” – olvasható a Nyelvművelő kéziszótárban. Például: „Egyelőre nem utazunk el.” Az egyenlőre az egyenlő melléknév ragos alakja, a jelentése pedig: egyenlő nagyságúra, méretűre. Például: „Egyenlőre, azaz egyenlő hosszúságúra vágta fel a léceket.” A mindennapi nyelvhasználatban nemegyszer az egyelőre határozószó helyett is az egyenlőre szóalakot használják, így születnek meg az ilyen és ehhez hasonló hibás mondatok: „Egyenlőre itt maradunk.” A nyelvészek szerint ez még élőszóban is hiba, írásban pedig okvetlenül kerülnünk kell.
A harmadik szópár a rövid u betűvel írt áru, illetve a hosszú ú betűs árú. Előbbit a termék vagy a portéka szinonimájaként használjuk. Például: „Friss áru érkezett.” Utóbbi valaminek az ellenértékére, vagyis az árára vonatkozik. Például: „Kedvezményes árú belépőjegyet vásárolt.” Az egyik internetes hozzászóló szerint „szomorú, amikor épp a kereskedő nem tudja a különbséget az áru és az árú között. Ez pont olyan, mintha egy ingatlanosnak fogalma sem lenne arról, hogy miért nem helység a helyiség”.