Bíró Béla

Társadalmainkat újra és újra sorozatos csapások sújtják, vírusjárványok, megfékezhetetlen erdőtüzek, korábban ismeretlen dühhel pusztító viharok, bőtermő területeket sivatagokká tikkasztó szárazságok, oktalan, de a második világháborúhoz, vagy az amerikaiak vietnami pusztításaihoz mérhető végeérhetetlennek ígérkező háborúskodások, éhínségek, észbontó ideológiai divatok követik egymást.

A szélsőségesen individualista társadalomtudósok és politikusok gyakorta (és nem kevés ingerültséggel) teszik fel a kérdést: „Mi az, hogy társadalom?” (A magyar fogalom az angol society fordítása, mely az emberi együttélés valamely spontán kialakult formáját jelöli.) Az egykori angol miniszterelnöknő Theresa May is úgy vélte, hogy „Csupán család van, férfiak és nők vannak. A többi puszta fikció.”

Az újkor egyik legjelentősebb német filozófusa, Ernst Cassirer is világosan látta, hogy  az ember egy érzéketlen, a mi emberi dolgaink iránt közömbös fizikai világban kénytelen élni. Ezért ahhoz, hogy – ha közvetve is – képessé váljon szembenézni azzal a valósággal, melynek legalapvetőbb adottságait nem érti, s talán soha nem is fogja maradéktalanul megérteni, szimbólumokkal kénytelen körülbástyázni magát.

A hét végén Kolozsváron is lezajlottak a könyvnapok. A Székelyfölön és másutt valamivel korábban. A könyvek, de legalábbis a szerzők iránti érdeklődés minden jel szerint továbbra is élénk. Ami mindannyiunkat örömmel tölthet el.

Az egyén mindinkább elgépiesedik, kívülről vezérelt „személyiséggé” válik. Sokszor a szó szoros értelmében. Olyan technikai eszközöket szolgál ki, melyek működési elveiről legtöbbször fogalma sincs.

Kornitzer László Budapesten született 1957-ben. 20 évesen menekült Németországba, ahol sikeres rendezőként, íróként és fordítóként tevékenykedik. Részben vagy egészében ő fordította németre Borbély Szilárd, Bartis Attila, Dragomán György, Kertész Imre, Nádas Péter, Örkény István, Polcz Alaine és Végel László legfontosabb műveit.

Az Ukrajna és Oroszország közt zajló háborút, melyet az orosz hadsereg Ukrajna-ellenes agressziója vezetett be, sokan egyfajta proxi-háborúnak, azaz az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország harcának tekintik. Pedig voltak a konfliktusnak korábbi háborús előzményei is: főként az orosz többségű területek önrendelkezési törekvéseit megtorló ukrán katonai blokád és az önrendelkezési jogukhoz tovább is ragaszkodó – immár szeparatista – orosz felkelők oroszországi támogatói közti összecsapások.  

A demokrácia legfontosabb vonása, hogy a társadalom tagjai kölcsönös felelősséget éreznek egymás iránt. Ennek a kölcsönös felelősségnek az alapja, az…

„Az ember végül homokos/ Szomorú vizes síkra ér/ Szétnéz merengve és okos / Fejével biccent, nem remél. // Én is így próbálok csalás / Nélkül szétnézni könnyedén / Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. // A semmi ágán ül szívem / Kis teste hangtalan vacog, / Köréje gyűlnek szelíden / S nézik, nézik a csillagok.”