Bíró Béla

Elsőre nem is tudtam mihez kezdjek ezzel a névvel, hogy Washington Tante von der Leyen, amit úgy lehetne magyarra fordítani, hogy Von der Leyen Washington tánti, ami az amerikai nagybácsinak felelhetne meg. Már a német sajtó is gúnyolódik az Európai Bizottság elnöknőjével.

Az Orosz-ukrán háború lassan megfenekleni látszik. Igaz ugyan, hogy az oroszok csupán hadseregük egyharmadát vetették be az ukrajnai harcokba, és Putyin bosszúszomját a nem várt stratégiai helyzet tovább is fokozhatja. Újabb hírek szerint jelentősebb ukrán katonai bázisok ellen már a gyakorlatilag kivédhetetlen hiperszonikus rakétákat is bevetették. Az ukrán ellenállás azonban Putyin legsötétebb rémálmait is felülmúlja.  

A Neue Zürcher Zeitung a kérdés négy szakértője tollából terjedelmes cikket jelentet meg azzal a meghökkentő címmel, hogy „Öt megfontolás, melyek miatt sok német Putyin pártján áll.” A cikk nem közöl statisztikákat, így aztán nem tudhatjuk meg, hogy mennyi is az a sok.

Putyin ukrajnai hadjárata messze túlmutat Ukrajnán, Oroszországon, sőt magán Amerikán is. Azt a szép elképzelést mészárolja le, hogy létezhet valami olyasmi, amit globális „mi”-nek, azaz egyetemesen emberinek nevezhetnénk. Valami, amiben az emberiségért érzett közös felelősség gyökerezhet.

Vigyázó szemünket – a berlini „rendszerváltás” nyomán – immár illendőnek tűnik ismét Párizsra vetni. Mert ha a nem is a világ, de Európa sorsa tényleg a közelgő franciaországi elnökválasztásokon dőlhet el. A francia és a nemzetközi sajtó már jó ideje attól retteg, hogy az – Angela Merkel-i „németországi változások” nyomán létrejött politikai űrt – az atomhalatomként is világtényezőnek tekinthető Franciaországnak kell betöltenie.

A Politico pénteki számának Paola Tamma és a budapesti születésű Lili Bayer által jegyzett cikke szerint Orbán Viktor túszul ejtette az Uniót. Milliárdokat követelne cserébe azért, hogy az Ukrajnának szánt 18 milliárd eurós segély és a globális társasági adó megvétózásáról lemondjon.

Nyugaton –főként Németországban – hosszú évek óta zajlik a vita a bevándorlásról. Anélkül, hogy a helyzet jottányit is tisztázódna. Az új úgynevezett jelzőlámpa koalíció (azaz vörös-sárga-zöld, melyen belül a sárgák a liberálisokat jelentik) hatalomra jutása a viták újabb fellángolásával jár.

A Szovjetunió szétesését követően úgy tűnt, hogy az egyetlen szuperhatalomként színen maradt Amerikai Egyesült Államok – legalábbis látszatra – végérvényesen győzedelmeskedett. A liberális demokrácia térhódítása feltartóztathatatlan. A történelem – azaz az államok közti háborúskodások története – örökre véget ért.

Hogy Ukrajna és Kína korábban is élénk gazdasági kapcsolatban álltak egymással, azt korábban is tudtam, sőt azt is, hogy Ukrajna csodálatos termőföldjeinek közel egyharmadát – még Ukrajna oroszok általi lerohanása előtt – a kínaiak bérelték. (A maradékot az amerikaiak vásárolták fel valamivel később.)