Nyugaton –főként Németországban – hosszú évek óta zajlik a vita a bevándorlásról. Anélkül, hogy a helyzet jottányit is tisztázódna. Az új úgynevezett jelzőlámpa koalíció (azaz vörös-sárga-zöld, melyen belül a sárgák a liberálisokat jelentik) hatalomra jutása a viták újabb fellángolásával jár. Két okból is. Egyrészt a Németországban menekült státuszért folyamodó bevándorlók száma 2017 óta ismét csúcsot döntött. Tavaly már újra elérte a közel 200 000-et. Másrészt azért, mert az új szociáldemokrata belügyminiszternő Nancy Faeser a Bundestagban a „befogadást igenlő államok koalíciójának” vízióját újította fel. Ez az ő értelmezésében is – akárcsak a korábbi keresztényszociális belügyminiszter Horst Seehofer elgondolása szerint – azt jelentené, hogy a „koalíció” tagjai befogadnák a bevándorlókat, azok az államok pedig, melyek elutasítják őket, pénzügyileg vesznek részt a vállalkozásban.
Magyarra lefordítva: a menekültkérdés örve alatt befogadott „munkaerő” eltartásának és beilleszkedésének költségeit jelentős részben azok az államok finanszíroznák, melyek még abból a néhány bevándorlóból sem részesülnének, akik végülis munkára foghatóvá váltak. Ennek a kísérletnek a képtelensége már Seehofer idején bebizonyosodott. A – már akkor túlzsúfolt – görög menekülttáborokból pusztán tíz ország volt hajlandó önként „menekülteket” befogadni, de a valóságban azok is mindössze 400-at engedtek át határaikon. A több ezerből.
A képviselőket most sem az ötlet képtelensége és a menekültek és a gazdasági bevándorlók közti világos különbségtétel elmaradása háborította fel, hanem a lehetséges következmények.
Abban egyébként, hogy új bevándorlási törvényre van szükség, a kormánypártok és az ellenzék közt is konszenzus uralkodik. Amit képtelenek eldönteni, az a törvény tartalma. Azaz: a hogyan?
Amint azt Fatina Keilani Welt-beli tudósításából megtudjuk, nem csak az ellenzék reagált ingerülten a javaslatra, de a szocialisták és a zöldek közt sincs összhang, sőt a szocialista belügyminiszternő és Olaf Scholz kancellár megközelítései sem teljesen fedik egymást.
És az ellenzéken belül a CDU és a CSU képviselői ugyanolyan éles hangot ütnek meg, mint a sokak által szélsőjobboldalinak és idegengyűlölőnek tekintett AfD. „A jelenlegi menekültpolitika működésképtelen és leginkább valamiféle sorsjátékra hasonlít.” – állította az AfD alelnöke, Tino Chrupalla. A bizonytalan nyeremény, a használható munkaerő helyett a részvevőknek az illegális migráció és az embercsempészet jut. Sőt, még a földközi-tengeri áldozatok is az ő lelkükön száradhatnak majd.” Még keményebb hangot ütött meg Christian Doleschal keresztényszociális képviselő. Szerinte a miniszternő felelőtlen ötlete „az Uniót fogja szétverni”. Christoph De Vries a CDU képviselője úgy véli, hogy inkább elutasító üzeneteket kellene fogalmazni és nem meghívókat osztogatni.” Mert lehet, hogy Németország immár valóban bevándorló állammá kénytelen válni, de akkor ekként kellene eljárni. Vendégmunkásokat és nem álmenekülteket kellene ellenőrizetlenül beengedni az országba. Ez a fajta „bevándorlás” az ország számára elviselhetetlen „humanitárius terhet” jelent. S olyan társadalmi zűrzavart okoz, mely egyetlen felelős politikusnak sem állhat érdekében. A vendégmunkás státusa megbízható státus, hiszen ez esetben a virtuális bevándorló kezdettől eltartja önmagát és családját, s a későbbiekben, ha ragaszkodik hozzá ,az állampolgárságot is megkaphatja. Persze, egyszerűbb segélyből élni. Nem csoda, hogy a többség – önmagát menekülnek beállítva – az utóbbit választja.
Olaf Scholz, a kancellár is a munkavállaláshoz kötött befogadás lehetőségének átgondolását tartja értelmesebb megoldásnak. Szerinte az eddig kiutasítottak esetében is ezt a lehetőséget kell végiggondolni. De Vries szerint még ez a megoldás is kockázatos. Annál is inkább, mert a ténylegesnek elismert menekültkérelmek aránya mindössze 0,8 százalék. Még a különféle valódi vagy vélt okokból védelemre szorulók aránya is alig éri el a 40 százalékot. A menekültkérők több mint fele tehát semmi szín alatt sem tarthat igényt még a pusztán időleges védelmezetti státusra sem.
A bevándorlók korlátlan beáramlását legfeljebb csak a zöldek helyeslik, igaz, ők is csak a kettős állampolgárság státusának kiterjesztésével. A képviselők többsége azonban továbbra is úgy vélekedik, hogy a vita csak a menedékkérvények számát növelheti.
Úgy tűnik tehát, hogy az Európai Parlament menekültügyi eltökéltsége (Nancy Faeser javaslata pusztán az ő rögeszméiket próbálja életbe ültetni) még Németországban sem talál lelkes fogadtatásra. Vajmi kevés rá az esély, hogy az Unió többi államában nagyobb sikerrel járhasson. Pedig a külső nyomás is jól érzékelhetően növekszik. A bevándorlók továbbra is a határokat ostromolják…
A használható megoldás megtalálása halaszthatatlan feladat. Arra pedig csupán a fogalmak világos tisztázása, azaz a tényekkel való tárgyilagos szembenézés teremthet lehetőséget…