Ambrus Attila

Ezekben a forró, aszályos napokban egyre többször jut eszembe Frank Herbert regényfolyama, a Düne. Az Arrakis bolygó gazdag lakóinak volt a szokása, hogy amikor mulattak, kötelezően a padlóra loccsantottak egy-egy pohár vizet, amit törülközővel feltörültek, majd a nedves törülközőt a vizet koldulóknak adták.

Jönnek a hírek és az álhírek. És egyre irracionálisabbak. Mondják, növekszik a nyomor a világban és a bizonytalanság. Nem csoda, ha a hírterjesztő újságírók presztízse is apadóban. Igaz, ehhez hozzájárulnak egyes zsurnaliszták is.

Bevallom nagy rajongója vagyok a Csillagok háborújának. No, nem az Amerikai Egyesült Államok által a nyolcvanas években elindított fegyverkezési hajszának – noha az eredménye a szocializmus bukása lett –, hanem George Lucas filmjének.

Kifogott a nyolcadikos képességvizsgázókon egy egyszerű aritmetikai feladat, amely felkerült a Facebookra és a felnőttek több mint fele hibás  megoldást ajánlott. Igazolták, hogy a hazai természettudományos gondolkodás a béka talpa alatt van.

Ma délelőtt mutatták be Nádudvary György Gusztáv Jenő a brassói magyar művelődéstörténet elmúlt 160 évéről szóló könyvét. Az olvasmányos mikrotörténeti tanulmányt, amely cáfolja, hogy Brassó csak  ipari város és rámutat Brassó hegyenépült világító város jellegére.

Olvasom, hogy hat óránként valaki életét veszti közúti balesetben Romániában. Döbbenetes adat, akkor is, ha ismert, hogy az autóbalesetben elhunytak száma a leggazdagabb és a legszegényebb országokban is magas. Míg a magas jövedelmű országokban jelentősen csökkent az autóbalesetekben életüket vesztők száma, addig az utóbbi évtizedekben világszerte a karambolban elhunytak száma szinte nem változott. Romániában is szinte magasan állandósult ez a mutató.

A Kárpátok Géniusza egy erős román nemzetet vizionált, a XIV. pártkongresszus egyik víziója az volt, hogy az ezredfordulón a hazai lakosság száma eléri a 25 millió főt. S ha a 67-es dekrétum nem tört volna derékba a kilencvenes években, ma meglehet, hogy jóval negyedszáz millió felett lennénk a Kárpátok kertjében.

Hétfőn a képességvizsgákkal elkezdődött az érettségi. Az oktatási minisztérium lakonikusan közölte, hogy 126454-en jelentkeztek a vizsgára, közülük 111329-en idén végezték el a középiskolát. Továbbá azt is, hogy alig két év alatt 30 ezerrel csökkent az érettségizők száma, hiszen 2020-ban még 155 639-en iratkoztak be a vizsgára.

A jelentős eseményeken egy-egy mellékszálon futó történet néha fontos üzenetet hordoz. Így volt ez a református egység napján is, amikor egy szenátor provokációnak, magyarellenes tüntetésnek szánt akciója a keresztényi szeretet nyomán szimbolikus gesztusba fulladt.

Bizonyára a kedves hallgatónak is volt már szüksége villany-, víz-, gázszerelőre, így tudja, hogy nem is olyan könnyű mesterembert találni. Jó mesterembert ennél is nehezebb, megbízhatót lassan-lassan már lehetetlen próbálkozás. Olvasom, hogy a duális oktatásban fele annyian részesülnek ma, mint 1993-ban. Romániában a fiatalok szinte mindegyike elméleti oktatásnak a részese. Kis híján azt írtam: szenvedője. Az inasképzést, a szakmák, mesterségek tanítását évek óta megszüntették.

„A hadviselés képessége és az emberi társadalom fejlődése egyazon történet” – írta nemrég, az orosz invázió előtt a New York Times-ban Margaret MacMillan történész.

Nem árt szétnézni Kárpát-medence szerte, ráébredhetünk szűkebb szülőföldünk rejtett valóságára.
Az, aki véletlenül a vajdasági Firigyfalvára téved, s gyorsan el is suhan autójával, talán meg sem tudja, hogy legendás földön jár, Ajtony földjén, ahol Gellért püspök erősítette meg a nyugati kereszténységet.