A napokban Liz Trusston a világ szeme. Aki teátrális mozdulatokkal vonult be a Downing Street 10 alatti házba, a mindenkori brit miniszterelnökök lakásába. Érezte ő is a média érdeklődését, hallotta már hogy a háta mögött, sőt, szemében is máris Vasladynek nevezik.
Nagy Britanniának valóban nagy szüksége van az erős és céltudatos miniszterelnökre olyanra, amilyen Margaret Thatcher volt, hiszen gazdasági vihar söpör végig az országon: az infláció megállíthatatlanul nő, sok millió családnak okoz komoly gondot a számlák kifizetése. Liz Truss ráadásul nem tartja célravezetőnek a lakosság támogatását, ő a gazdasági reformokat és az adócsökkentést szorgalmazza. Igaz, ha a helyzet durvul, meggondolhatja magát, hiszen ő nagy pálfordulások művésze.
Mark Landler, a The New York Times londoni irodájának vezetője Liz Truss-szal kapcsolatban megalkotta az ideológiai találékonyság szóösszetételt, ami diplomatikus megfogalmazása a politikai opportunizmusnak. A II. Vaslady ugyanis ugyancsak képlékeny volt, ami világnézetét illeti. Kezdetben a Liberális Demokrata Párt tagja volt, aztán átigazolt a konzervatívokhoz. Kezdetben Brexit ellenes volt, a Brexit legelkötelezetteb evangélistájává vált. Szereti a kockázatot, Landler szerint lehet, hogy éppen erre van szüksége Nagy Britanniának.
A háború pártján áll.
A brit konzervatív párt vezetői tisztségére pályázó Trussnak egy birminghami kampány rendezvényen nekiszegezték a kérdést, mit tenne, ha miniszterelnökként arról kellene döntenie, bevetné-e a brit atombombákat? A II. Vaslady válasza: „Úgy gondolom, hogy ez egy miniszterelnök fontos kötelessége, és készen állok megtenni ezt.” Majd nyomatékosan hozzátette: „Készen állok megtenni ezt.”
Ezzel a bemondással Liz Truss azt az angolszász hagyományt élesztette újra, amely egyszer már elkövette azt a meggondolatlanságot, fogalmazzunk pontosan: barbárságot, hogy a „békeharc” jegyében atombombát dobott le ártatlan japán civilekre.
Érdemes lesz figyelnünk a brit miniszterelnökre, aki otrombaságban nem marad el mentora, Boris Johnson mögött.
Ma azonban egy másik hölgyön, Magyarország államelnökén az erdélyi magyarok szeme. Novák Katalin 12 év után hivatalos állami látogatásra érkezik Bukarestbe. A román államelnökön lett volna a sor, hogy a szomszédos ország fővárosában találkozzon magyar kollégájával, ám békülékeny diplomáciával Novák Katalin úgy gondolta, érdemes megfontolni a mondást: ha már a hegy nem megy Mohamedhez, elmegy Mohamed a hegyhez. És ez a hajlékonyság már a békediplomácia része.
Liz Trusstal ellentétben Novák Katalin beiktatása előtt sem atombombákról hadovált, hanem a család fontosságáról beszélt, a szuverenitás bölcsőjeként jellemezte azt, és álláspontja szerint a nemzet egysége is a családban kezdődik. „Minden kiterjedt családban vannak egymástól lényegileg különböző családtagok. De közös a történetünk, ismerjük egymást, összetartozunk. Képesnek kell lennünk megtapasztalni, megérteni, sőt gazdagítani azt, ami közös, ami összeköt, és azt is, ami csak a mi sajátunk” – fogalmazott bejegyzésében Novák Katalin.
A háborúról pedig ezt nyilatkozta: Magyarország otthon és a szomszédos országokban is békét akar, mert a békét akarja megnyerni, nem a háborút.
Novák Katalin nem Vaslady, mert a keresztény lelkület a politikában keményebb a vasnál.