Hűséges, mint a bicikli

Cseke Gábor mondja ezt Zsigmond Mártonról a már említett munkájában, a Sorsok könyvében. A híres csíkszeredai óriásmozaik szerzőjéről pontosan ezt állítja: „a művész kőfaragó, türelemjátékos, építőmunkás és látnok is egy személyben; szabadidejében pedig természetjáró, aki, valahány érdekes kőzetet hajít feléje a véletlen, alázatosan és kíváncsian lehajol érte; színezetét, erezetét, anyagszerűségét veszi szemügyre, s azt latolgatja, mennyire illik majd a mindent elnyelő, készülő mozaik-mezőbe.”

Continue Reading

Tanuljunk az árváktól!

Most jutottam hozzá – Zsigmond Márton képzőművésznek köszönhetően – Cseke Gábor Sorsok könyve című dokumentum-riport kötetéhez. Számos meglepetést tartogatott számomra. Talán az első, maga a könyv műfaja. Bár újságíró vagyok, eddig még nem találkoztam a dokumentum-riporttal. Vagyis azzal, hogy az újságíró kérdéseit egy—egy könyvhöz intézi, és az abból kiválasztott idézetek adják meg a választ. Pedig milyen jó műfaj ez! Mert így személyesen ismerkedhettük meg Vaszi Mária – az árvaházban felnőtt nő – két könyvével is. Az egyik: Tíz év csíksomlyói gyermekotthon. 1983—1993. A másik: Gyermekotthoni sorsok – amelyben az írónő egykori kollégái mesélik el életüket.

Continue Reading

Gondoljuk tovább!

Nem tűnt fel senkinek, hogy Romániában német származású az államfő és magyar származású a miniszterelnök? Vajon miért kerültek ők a legmagasabb tisztségekbe? Mert őket jobban kézben tudják tartani a nagy-románok? Vagy mert ők – a nagy-románok – nem kívánnak felelősséget vállalni semmiért? Csak vezetnek és irányítanak a függöny mögül… a háttérből? Gondoljuk tovább!

Continue Reading

Az nem bűn?

Sok bajt okoz ez az autonómia! Lám, még Klaus Johannis államfőt is bűnbe ejtette. Mert a Legfelsőbb Törvényszék mellett működő Ügyészség – tehát, egy romániai igazságszolgáltatási szerv – Klaus Johannis április 29-i szónoklatáról kimondta, hogy az gyűlöletbeszéd volt. De mégsem ítélték el, mert az ítélethozó az államfő gyűlöletbeszédét önmagában véve nem tartja elegendőnek.

Continue Reading

Mit ünnepeltünk?

Mi már csak ilyenek vagyunk. Nem érezzük jól magunkat, ha nem ünnepelünk. Számunkra az élet katolikus – vagy ortodox – falinaptár. Mindennap becsapjuk magunkat. Hogy miért tesszük ezt? Talán azért, hogy ne kelljen szembenéznünk valódi – igazi – önmagunkkal. Mert ha szembenézünk vele, lehet, hogy megrémülünk.

Continue Reading

Kétszínűség – kettős mérce

Árus Zsolt szolgálatos feljelentőnek nevezi magát – és a Székely Figyelő Alapítványt -, amelynek ő az elnöke. Az elmúlt hetekben 32 újabb panaszt nyújtottak be a hatóságokhoz a magyarellenes bűncselekményekről Romániában. Azokat figyelik, elemzik és támadják meg a diszkriminációellenes hatóságnál és az igazságszolgáltatás keretében. Tényleg sok dolguk lehet…

Continue Reading

Játszunk a tűzzel

Úgy látszik, manapság nincs egyéb dolgunk, mint hogy játsszunk a tűzzel. A fő téma, állandóan, a nemzetiségek közötti ellentét. Még a koronavírus sem tudja feledtetni ezt.

Continue Reading

Mérlegelés nélkül

Tapsoljunk! Ne gondolkozzunk! – ezt kívánják ma is tőlünk, harminc évvel a kommunizmus bukása után. Romániában még mindig rossz szemmel nézik azt, akinek véleménye van. Aki egyebet is mond, mint a hatalmon lévő párt, államfő vagy politikus.

Continue Reading

Legyünk egy nagy család

Csíkszeredában havonta megjelenik egy szép, színes és tartalmas folyóirat, a Krisztus világa, Darvas-Kozma József szerkeszti azt. Ebben olvastam egy nem mindennapi írást, Dsida Jenőnek 1933-ban készült Magyar karaván Itálián keresztül című útinaplójából egy kiadós részletet.

Continue Reading

Közeledik a világvége

Tőlünk függ, hogy az lesz-e, vagy sem. A hatalmi önzés gyümölcse. S ennek előbb vagy utóbb megisszuk a levét. Hatalmi önzés érvényesült a második világháború idején is, amikor Amerika nem a fasizmus leveréséért vagy az Európában élő zsidók megmentéséért szállt harcba, hanem azért, hogy a németek és a japánok legyőzésével nagyobb hatalomra – erősebb pozícióra tegyen szert világszerte.

Continue Reading

Szükségállapot-e – vagy cirkusz?

Az utóbbi napok eseményeit figyelve merült fel bennem a kérdés: milyen is ez az állapot, amelyikben vagyunk? Hivatalosan: sürgősségi állapot. Más szóval: szükségállapot. Vagyis otthon kell ülnünk, s be kell fognunk a szánkat – különben még anyagiakban is ráfizetünk. Nem csak a közérzetünket viseli meg ez a helyzet – amelyet választottjaink alakítottak ki.

Continue Reading