Vélemény

Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke a Welt am Sonntag múlt heti számában már un. vendégkommentárjának címében is úgy véli, hogy a lengyel Alkotmánybíróság döntése, miszerint az Európai Bíróság ítéletei bizonyos esetekben nem kötelezőek Lengyelország számára, „Az Európai Unió végének kezdet”-ét jelentik. Lengyelország kizárja önmagát az európai jogrendszerből.

Amikor a romániai egészégügyi ellátási rendszer az ott dolgozók bármiféle áldozatos munkája ellenére recseg-ropog a koronavírus új hullámának a csapásai alatt, ugyancsak értékelendő, hogy a szegedi és a debreceni kórházak ötven súlyos beteget vesznek át, elsősorban a határszélről.

Tessenek elképzelni, hogy Esztergom alatt együtt isznak Balassi Bálinttal, vagy a margitszigeti tölgyek alatt sétálgatnak Arany Jánossal, esetleg hazakísérik a Három hollóból a holtrészeg Ady Endrét.

Áprily-díjat kapott Bálint Ferenc. Vannak egyszemélyes intézmények. Ott tűnnek fel, ahol szükség van rájuk. Tapasztalataim szerint leginkább a szórványban. Ahol – makkaiasan szólva – nem lehetne, de egy-egy megszállott ember, amolyan modern kori Gábor Áronként rácáfol a kétkedőkre, s halkan kimondja: lehet, mert kell!

Márton Árpád műveiből nyílt kiállítás pénteken a Csíki Székely Múzeumban. A falakra, öt teremben mintegy 200 munka került a művész gondos válogatásában. Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos igazgatója, az erdélyi kortárs képzőművészet egyik legjobb ismerője sugallta, hogy jó lenne, ha nem a közismert, korszakokat jelölő nagyméretű és nagy horderejű képeit mutatná meg ismételten a művész születésnapi tárlatán, hanem rajzaiból válogatna.

A magyarországi baloldal előválasztási kampányát a közmédia és jobboldali sajtóorgánumok általában kutyakomédiának szokták minősíteni. Valóban az, de Shakespeare-rel szólva van benne rendszer.

Ilyenkor ősszel, betakarításkor, a közösségi oldalakon jól megfigyelhető, hogy kisebb-nagyobb csoportokban egyre többen hirdetik eladásra, cserére saját mezőgazdasági termékeiket, még akkor is, ha árak nem nagyon kisérik ezeket a jelentkezéseket, hiszen a pénzügyőrök is ráfigyeltek az adóelkerülési lehetőségekre.

Bár – hírek szerint – voltak próbálkozások ennek elkerülésére, a háttér-tárgyalások eredménytelenek maradtak. Mindeddig a Nemzeti Liberális Párt (PNL) keményen játszott, abban reménykedve, hogy a Mentsétek meg Romániát-PLUS (USR-PLUS) kongresszusa után a kedélyek lecsillapodnak és a pártszövetség vezetői „félrerántják a kormányt”. Nos, valóban félrerántották, de nem úgy, ahogyan a liberálisok gondolták.

Olvasom, hogy Kiss Ernő altábornagy, örmény aradi vértanú huszármentéjének gombját ma is őrzi Kádár Ferenc keramikusművész, operaénekes. Szintén operaénekes édesapjától – a temesvári operaház igazgatójától – örökölte még 1975-ben. A gyűrűbe foglalt gombot a hagyomány szerint csak az örökölheti, aki megérdemli és megbecsüli.

Érdekes, ugyanakkor megrendítő tapasztalatban volt részem, amikor megtudtam, hogy vannak magyarok, akik nem beszélnek magyarul. Először Vetési László református tiszteletestől hallottam olyan magyar közösségekről, amelyek tagjai már feladták magyar anyanyelvüket.

Korunk a kiszámíthatatlan folyamatok világa. Kína – bár újabban neki is vannak nehézségei – változatlanul emelkedik. Az Amerikai Egyesült államok pedig valamiféle Trumptól örökölt sündisznóállásban húzza meg magát. Európa is sunyít…

Húsz éve nyitotta meg kapuit a Sapientia, az Erdélyi Magyar Tudomány Egyetem, a hét végén több rendezvénnyel is köszöntik Csíkszeredában az évfordulót.
Dióhéjban emlékeztetem a rádióhallgatókat, hogyan is indult, hogyan is működik a Sapientia.