Márton Árpád műveiből nyílt kiállítás pénteken a Csíki Székely Múzeumban. A falakra, öt teremben mintegy 200 munka került a művész gondos válogatásában. Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos igazgatója, az erdélyi kortárs képzőművészet egyik legjobb ismerője sugallta, hogy jó lenne, ha nem a közismert, korszakokat jelölő nagyméretű és nagy horderejű képeit mutatná meg ismételten a művész születésnapi tárlatán, hanem rajzaiból válogatna. Az ötlet valósággá lett, a tárlat látogatható a múzeum időszakos kiállításoknak szánt öt termében. A tárlat a 80-as szám jegyében zajlott, de a kerek számjegy egy indexet is kapott – plusz egy – ugyanis a jubileumi tárlat egy évet késett. Akárcsak sok más egyéb az elmúlt szokatlan közel két esztendőben.
Mert furcsa dolgokat produkál ez a világjárvány, áthúzza, átírja eddigi szokásainkat. Tavaly például nem ünnepelhettünk közösségben. Így nem ülhettük meg méltóképpen az aradi vértanúk emléknapján Márton Árpád festőművész nyolcvanadik születésnapját. Pontosítanék: nem ülhettük meg méltóképpen Csíkszeredában a jeles évfordulót, de a szülőfalu pompás és emlékezetes ünnepséget szervezett jeles szülöttje tiszteletére: kiállítást rendeztek be a kerek évfordulót ünneplő Mester műveiből, messze földről összegyűltek művészbarátai, tisztelői, művészetszerető emberek, hogy köszöntsék az ünnepeltet, ugyanis Márton Árpád olyan ember, akit szűkebb és tágabb környezete egyaránt számon tart, tisztel. Művészi és emberi kvalitásaiért egyaránt. A művésztársak a tehetséges, emlékezeteset alkotó pályatársat köszöntötték, a tanítványok – és bizony hosszú a sor! – mesterüknek tisztelegtek, a kultúra terén tevékenykedők pedig az örökmozgó művészetszervező tevékenységet ismerték el jelenlétükkel.
A Csíkszeredába tervezett születésnapi ünnepi momentumok azonban akkor elmaradtak a járványügyi korlátozások miatt, maradtak az őszinte baráti, tisztelői köszöntések, meleg szavak és kézfogások. Így nem jöhetett létre a jubileumi tárlat, amellyel a 80 éves művész akarta megajándékozni a közönséget, s nem jelenhetett meg az alkalomra szánt kötet sem, amelyben a művésznek a rajzzal kapcsolatos gondolatai olvashatók, s az olvasottakat gazdagon alátámasztó képanyag látható, válogatás az ünnepelt emberöltőnyi munkásságából. A rajzok mellett grafikai lapokat, akvarelleket, pasztelleket vonultat fel a kötet, illetve rövid, tömör írások olvashatók a művészről, művészetéről és személyiségéről Banner Zoltán, Szücs György, Zakariás Ágota, Nagy Miklós Kund, illetve Gaál András tollából. A kötetbe került rajzokat maga a művész válogatta tanítványaival, Botár László képzőművésszel, a könyv arculatának tervezőjével és tipográfusával, illetve Ádám Gyula fotóművésszel, aki a reprodukciókat is jegyzi. A művésszel a beszélgetést magam készíthettem, és hálás vagyok azért, hogy a remek interjúalany ismételten megtisztelt bizalmával.
Pénteken azonban sikerült pótolni az egy évet halasztott ünneplést, köszöntést, ünnepi külsőségek között megnyílt a hatvan év terméséből válogatott munkákat felvonultató tárlat, az olvasó kézbe vehette az ünnepelt művész tiszteletére megjelentetett reprezentatív kötetet és köszönthették barátai, tisztelői a művészt. Az ünnepelt, most is mint mindig – egyik méltatójának szavaival élve – alázattal viselte az elismerést. A kötetben Márton Árpád kifejtette, hogy a siker, az ünneplés, olyan kell legyen az ember számára, „Mint egy reggeli mosakodás: megmosakszol, felfrissülsz, megtörölközöl és továbbmész. És holnap reggel újra ezt csinálod. Tehát a napi siker nem szabad elvakítsa az embert. Az nagy baj. Akit elvakít, és beleül ebbe a mámorba, összeroppanhat alatta. Nagyon kegyetlen vagyok ilyen szempontból. Jó, megvolt, kész. Teremtettem, ez volt, jöjjön a sár…” Ez utóbbi gondolat utalás egyik kedvenc költője, Ady Endre soraira: „Ím, megtaláltam magamat!… / Ím, megtaláltam s a piacra / Kivonszoltam, hol áll a vásár: / Ez én vagyok, hitvány és büszke, / Érints, vevő és hullj reám, sár!”