Vélemény

Amikor ezeket a sorokat írom, még mindig a nemzeti ünnep hatása alatt vagyok. És az ukrajnai események hatása alatt. (Mert az analógia, bármennyire is igyekszünk elhessegetni, nyilvánvaló.)

Oroszország és Ukrajna pattanásig feszült viszonyát elemezve, a kommentátorok többsége általában az orosz invázió mellett, illetve ellene szóló racionális érveket veszi számba, úgymint Oroszország birodalmi hagyományai, Vlagyimir Putyin elnök azon ambícióját, hogy valamilyen formában feltámassza a volt Szovjetuniót, az orosz és az ukrán hadsereg létszámát, felszereltségét, a várható nyugati szankciók visszatartó erejét stb.

Az irodalom elleni kereszteshadjárat minden eddiginél magasabb szintre hágott. A keresztesvitézek azt vallják, hogy a klasszikus irodalmi műveket vagy át kell írni az ő világszemléletük szerint, vagy a történelem szemétládájában van a helyük.

Kedvelem a március 15-i ünnepet. Bizonyára közrejátszik ebben a tavasz ígérete, no meg az ünnephez kötődő romantika. Bár ünnepeltünk már hófúvásban, téli viharban, mégis az erőtlen sugarak az ígéretes, meleget adó napsütést, a kipattanó rügyek és a bolyhos barka a virágzást, a hóból-sárból kikandikáló fűszálak a határ zöldülését vetítik elő.

A történelemben vannak időszakok, amikor a magánember nem tudja, mi történik a világban, de még saját országában sem. Ceausescu idején…

Faluhelyen is él a kultúra. S nemcsak a népi kultúra él – ha éltetik –, hanem a magaskultúra is. Nagygalambfalván, Kányádi Sándor szülőfalujában immár húsz éve szavalóversenyt szerveznek: a falu jeles szülöttje verseit adják elő elemista és az általános iskola felső tagozatán tanuló diákok.

Putyin ukrajnai hadjárata messze túlmutat Ukrajnán, Oroszországon, sőt magán Amerikán is. Azt a szép elképzelést mészárolja le, hogy létezhet valami olyasmi, amit globális „mi”-nek, azaz egyetemesen emberinek nevezhetnénk. Valami, amiben az emberiségért érzett közös felelősség gyökerezhet.

Vigyázó szemünket – a berlini „rendszerváltás” nyomán – immár illendőnek tűnik ismét Párizsra vetni. Mert ha a nem is a világ, de Európa sorsa tényleg a közelgő franciaországi elnökválasztásokon dőlhet el. A francia és a nemzetközi sajtó már jó ideje attól retteg, hogy az – Angela Merkel-i „németországi változások” nyomán létrejött politikai űrt – az atomhalatomként is világtényezőnek tekinthető Franciaországnak kell betöltenie.

Még néhány nap és a romániai magyar közösségekben, városokban és falvakon, együtt ünnepeljük Március 15-ét, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóját.

Az elmúlt napokban ugyanis a magyarországi Teleki Pál Alapítvány egy olyan vándorkiállítást hozott el a Csíki Székely Múzeumba, amely részletesen bemutatja, hogy a Rómer Flóris terv keretében mostanig milyen műemlékfelújítási, helyreállítási munkálatokat végeztek el nem csupán Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében.

„A politikában a látszat fontosabb mint a tartalom”. Ennek az elvnek szemléletes bizonyságát adta a parlament, amikor egy héttel ezelőtt megszavazta a bírák és ügyészek által elkövetett bűncselekményeket kivizsgáló különleges ügyosztály (SIIJ) felszámolásának törvényét.

Felvetődik a kérdés, hogy egy vegytisztán szakmai kérdés miként válhatott éles politikai, társadalmi konfliktusok tárgyává? Laikusok milyen indokkal kérdőjelezik meg azt, amiről a szakma majdnem teljes konszenzusra jutott?