Vélemény

Pro Domo. A latin szófordulat a legegyszerűbben azt jelenti, hogy valaki hazabeszél, kissé tágabb értelemben azonban azt, hogy belső, szakmai  ügyeket állít előtérbe. Nos, én ma délután, itt a rádióban, éppen a rádióról szeretnék beszélni, méghozzá nem csak úgy általánosságban, hanem a Marosvásárhelyi Rádióról, amely a hónap elején ünnepelte 65. születésnapját

Az emberi közösségek viszonyulása a szabadsághoz és a kényszerhez esetleges. A tanult elit tagjai szeretik azt hinni, hogy a politikát a racionalitás irányítja, és az emberek saját jól felfogott érdekeiket követve cselekszenek. Hasonló hiten alapszik a demokráciába vetett bizalom is. A koronavírus járvány azonban rádöbbentett, hogy talán mégsem így van.

A csatatéren hősi halált haltak mindenesetre – ha a másvilágból rátekinthetnének utóéletükre – valószínűleg nem örülnének a belőlük felépített legendáiknak. Mert a legendák csontig lerágják a hús-vér ember valódi énjét, leegyszerűsítik összetett életpályájukat, olykor ellentmondásos tetteiket, többrétegű hitvallásukat, közben számos elemet elvesznek, még számosabbat hozzátesznek. Egyszóval: az utókor csak kimerevített képet kap örökül a legenda által.

Ketyeg az óra. A hónap végéig a kormánynak el kell készülnie azzal a törvénytervezettel, amely módosítja a szolgálati nyugdíjakra vonatkozó szabályozást.

Négyszáz napja tört ki az orosz–ukrán háború, hogy mikor ér véget, az megjósolhatatlan. Négyszáz napja figyeljük napról napra a frontról érkező híreket, próbáljuk kihámozni a propaganda szövetéből a valóságot.

Azt olvastam a minap, hogy a boldogságindexet mérő kutatást végeztek több országban, s noha a világjárvány múlta óta átlagban hat százalékponttal javult a helyzet, a vizsgált országok közül Magyarországon mondják magukat a legkevesebben boldognak.

A múlt hét végén Csíksomlyón az Ezer Székely Leány Napja találkozó 90. évfordulóját ünnnepelték. A közösségi média közvetítette eseményen azonban több olyan adat-időpont is elhangzott, amely eltér a kilenc évtized történelemhű krónikájától. Ezért, a hitelesség kedvéért, mai jegyzetemben dióhéjban összefoglalom a rendezvény történetét.

Kertészkedem.
S közben Arany János egy csodálatos verse jut az eszembe. Ő is éppen kertészkedett, hallgatta a madarakat, szemlélte „a tiszta kék magasát”, ahonnan daruszó tévelygett alá. De egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a szomszédban is szól egy magányos gerle, s lám ott egy „ifjú nő, szemfödél alatt. (…) Kevés ember jő látogatni/ az is csak elmegy hidegen: /Látszik, hogy a halott szegény volt/ szegény, s amellett idegen.”