Az amerikai nyilvánosság Biden döntését az afganisztáni kivonulásról súlyos megaláztatásként értékeli. Főleg annak konkrét következményei miatt. A kabuli repülőteret biztosító mintegy ötezer fős katonai kontingenst több rendben is veszteségek érték. Katonák estek áldozatul egy – talibánok és amerikaiak közt kirobbant – tűzharcban és az Iszlám Állam által elkövetett öngyilkos merényletben is.
A sajtó szerint Biden döntéseiből hiányzott mindaz, aminek hiányával a választási kampány során Trump elnököt vádolta: a megfontoltság és a hozzáértés. Ebben az akcióban Biden éppen a saját szakterületén, a külpolitikában szenvedett megalázó vereséget Truppal szemben. Az újságírók, akárcsak a választási kampány hajrájában Trumpot, most Bident is össztűz alá helyezték. A Washington Post Bident egyenesen kettős Pinocciónak (életre kelt fabábunak) titulálta. A republikánusok is az önfeladás bajnokaként emlegetik.
A keserű felháborodás érthető, hiszen Biden választási beszédeiben azt ígérte, hogy július negyedikéig, a függtelenség napjáig az Egyesült Államokat megszabadítja a korona-vírustól. És hogy a szeptember 11-ei terrortámadások 20. évfordulójára úgy vonja vissza az amerikai csapatokat Afganisztánból, hogy a demokratikus afgán kormány legalább évekig fenntartja majd a rendet.
Mindkét ígéret teljes csődbe fúlt.
A déli államokból riasztó adatok érkeznek a korona-járvány újabb fellángolásáról. A kabuli repülőtérről szóló tudósítások is megdöbbentőek. A felszálló repülőgépek futóműveire kétségbeesett afgánok kapaszkodnak fel, hogy aztán sorra visszahulljanak. Szakállas iszlamisták pózolnak a bejáratok előtti tumultusban agyontaposott afgánok holttestei fölött. Másfél év óta először ismét amerikai katonák veszítik életüket.
Mindezt az amerikai közvélemény mély, az ikertornyok megtámadásával analóg gyalázatként érzékeli. Igaz, Biden elnök boszút igért a terrortámadás kitervelői ellen, s ezt az ígéretét tényleg valóra is váltotta. Csak abban nem lehetünk bizonyosak, hogy a bosszú tényleg a valódi bűnösöket sújtotta volna…
Mindazonáltal Biden politikai jövője a megsemmisítő sajtókritika ellenére sem vált kérdésessé. Biden és az állampolgárok számára még mindig fontosabb a világjárvány, a gazdasági helyzet romlása, a társadalombiztosítási rendszer kiépítéséről és az eladósodottság miatti kilakoltatásokról folyó vita. A közelgő szenátusi választásokig Bidennek maga mögé kell állítania a választók többségét, hiszen a törékeny egyensúly elbillenése a demokratákat valóban béna kacsákká teheti.
Ezért aztán – bár a belpolitikai gyökerű külpolitikai baklövések – Amerika hosszútávú geopolitikai érdekeit veszélyeztetik, az igazi nem tét nem (az egyébként az állampolgárok többsége által is helyeselt) kivonulás és annak következményei, hanem a belpolitika. Ebben a vonatkozásban ugyanis nem annyira Biden sorsáról, mindinkább a demokraták jövőjéről van szó.
Így aztán Biden még azt is megengedheti magának, hogy a szövetségesek tiltakozása ellenére elfogadja, hogy a tálibok elutasítják még az evakuáció meghosszabbításának „engedményét” is. Igaz, Biden ígéretet tett rá, hogy augusztus 31-ig minden nyugati állampolgárt és az amerikai szövetséges haderő minden munkatársát kimenekítik az országból.
Tény, hogy a múlt hét végén 24 óra alatt 32 amerikai repülőgép landolt a kabuli repülőtérről, fedélzetén 4 000 emberrel, s a szövetségeseknek is sikerült 2 800 állampolgárukat és azok afgán munkatársait kimenekíteni.
Ezzel augusztus közepe óta 112 000 ember hagyta el Afganisztánt. Hogy hányan rekedtek az országban azok közül, akiket utol érhet a tálibok és az Iszlám Állam képviselőinek bosszúja nem szól a fáma.
Márpedig az Iszlám Állam tagjai is igényt tartanak a hatalomra. Ez előtt a háttér előtt pedig a tálibok igérete, miszerint a határok a végleges hatalomátvétel után is nyitva maradnak és bárki szabadon utazgathat, legfeljebb valamiféle porhintésnek számíthat.
Sajnos, ha valóban annak bizonyulnának is, a nemzetközi közvélemény bizalma nem a tálibok jóhiszeműségében fog megingani, hanem az amerikai demokrácia-exportőrökében. A jövőben a „civilizálandó” államok polgárainak számolniuk kell vele, hogy a jóhiszeműségükért ők is drágán fizethetnek.