Vélemény

Dermedve néztem mintegy száz méterrel magam előtt a mackót. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka volt, Szárhegyen tartottam a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete 30+1 éves ünnepségéről szálláshelyem felé.

Európa mind lehangolóbb éveket hagy maga mögött. Fejünk fölött az egyesült Európáról álmodó, lábukat bárányfelhőkről alálógató brüsszeli bürokratákkal, talpuk alatt a földrengések, hurikánok, árvizek által rengetett és szaggatott anyafölddel, s köröttünk a minden korábbi illúzió dacára egyre leküzdhetetlenebbnek tűnő világjárvánnyal tekintünk a jövőbe is.

Gyergyószárhegyen tanácskozik ezekben a napokban a MÚRE, azaz teljes nevén a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, és holnap ünnepi beszédekkel, díjkiosztásokkal megemlékezik arról is, hogy a szervezet harmincegy évvel ezelőtt alakult meg.

Abból kell kiindulnunk, hogy a jelenlegi alkotmány előírásai szerint az előrehozott választások kiírása csak elméleti lehetőség. Egyrészt ugyanis az államfő nem köteles kiírni az előrehozott választásokat, másfelől pedig csak akkor teheti meg, ha a törvényhozás két egymást követő alkalommal visszautasítja az államfő által nevesített miniszterelnököt, a kormány összetételét és annak programját.

Arra kért egy kedves barátom, lapszerkesztő, hogy válasszak ki egy tárgyat, amely a leginkább jelképezi a letűnt XX. századot. Legkézenfevőbb volt a fotográfiáim közt keresni. Kezembe akadt egy fénykép. Nem rólam készült, nem is én készítettem. Egy rokonom hagyatékából került hozzám, amikor a barátai, szomszédai a halála után szétkapkodták holmijait.

„Serkenj fel kegyes nép, mosolyog az hajnal. / Aranyszál tollakkal repdes mint egy angyal” – a Nagyszalontai köszöntő első sorairól nekem mindig Dánielisz Endre tanár úr képe ugrik be, amint az osztályunknak lendületes gesztusokkal tanította be ezt a dalt, nem felejtve el hozzátenni, hogy városunk folklórkincsének micsoda értékéről van szó (bár én a szöveg sutaságán mélázva ebben igencsak kételkedtem).

A székely ember hitetlenkedve és némileg irigykedve hallgatja az olyan történeteket, mint például azt, hogy a Szilágyságban vannak olyan helyek, ahol nincs vagy kevés és rossz minőségű az ivóvíz, a vizes vederben pedig nem vizet, hanem gyengébb bort tartanak, s ha megszomjaznak, abból merítenek és isznak.

Sok minden van, mi csodálatos – írta Arisztotelész –, ám az embernél semmi sem csodálatosabb! Sok mindenben igaza volt a görög bölcsnek, de ebben az egyben biztosan nem. Sok megállapításával vitatkoztak a történelem folyamán a bölcsek, talán csak ezzel a nagyképű dicsekvéssel nem.

Mifelénk is meghonosodott a bolognai oktatási rendszerrel együtt – vagy már azelőtt? Ki emlékszik már rá?! – az egyetemi ballagáson a talár és a doktori vagy magiszteri kalap viselése.