Vélemény

Miközben a papír-, avagy nyomtatott-, avagy a printmédia példányszámai rohamosan csökkenek és mifelénk is csak néhány  újság, folyóirat tud megkapaszkodni, ugyanez nem mondható el a rádiókról. Persze ez esetben nem olvasottságról, hanem hallgatottságról van szó, amelyet kisebb-nagyobb rendszereséggel mérnek is.

Krusovszky Dénes olyan szépen ír, hogy ha egy mosópor használati utasítását fogalmazná meg, azt is élvezettel tudnánk olvasni. Mondatai tökéletesen illeszkednek egymáshoz, stílusa egyszerű, letisztult, mértékkel használt művészi eszközei hatásosak.

Hatvan évvel ezelőtt rombolták le Erdély egyik, ha nem a legszebb református templomát, az Alpár Ignác tervezte, neogótikus brassói Istenházát.

Murádin Jenő művészettörténész szavait idézve: „A csíki székelység három kiemelkedő jelentőségű festőt tart számon, akik nagyjából a két világháború közti időszakban éltek, vagy egy kicsit tovább tart – egészen a múlt évszázad hetvenes éveiig nyúlik – életpályájuk. Nagy Imréről, Nagy Istvánról és Márton Ferencről van szó, ők a klasszikus jelentőségű alkotói ennek a közösségnek.”

Az úgynevezett Világgazdasági Fórum egyfajta világállamról álmodozik. Vannak megfontolandó elgondolásai. A konzervatív nyilvánosság ráadásul ezeket is hajlandó félreérteni. Többen, Nyugaton és mifelénk is azzal vádolják őket, hogy az egykori téeszek mintátájára megfosztanák az embereket magantulajdonuktól.

Most már nyolcmilliárd ember él a Földön. Ez nagyon sok, legalábbis több, mint szabadna – mondják. De nem is ez ijeszt meg igazán, hanem a növekedés egyre gyorsabb üteme.

Apám hároméves volt 1928-ban, amikor megkezdte adását a román közszolgálati rádió. Nagyapám Diószegen az elsők között vásárolt egy vevőkészüléket, így apám szinte a rádió mellett nőtt fel.

Sokan káromolják mifelénk a házasság intézményét. A legmérsekeltebb házasságtagadók is mosolyogva hajtogatják, hogy a házasság az a divatjamúlt intézmény, amelyben megoldódnak azok a gondok, amelyek házasság nélkül nem is lennének.