Vélemény

Kedves hallgatóim, nem tudhatom, mennyire érdekli önöket az immár a rádiónkban is folyó vita az egy- vagy kétfordulós választásokról. Feltételezem, hogy nem kimondottan, és a bonyolultabb okfejtésekben nem is nagyon próbálnak mélyebben elmerülni. Mégis kénytelen vagyok a múlt hét után ismét erről beszélni, ugyanis fel akarom hívni a figyelmet egy jellegzetesen román politikai aspektusra: a következetlenségre és az érdek alapú szemléletre. (tovább…)

Kedves hallgatóim, az újságíró sokévi munkája nyomán rengeteg szakma képviselőivel találkozik. Többek között történészekkel és áltörténészekkel. Az áltörténészek arról ismerhetők fel, hogy innen-onnan, újságokból, folyóiratokból, szépirodalmi művekből, legendákból és természetesen manapság a világhálóról felcsipegetnek ezt meg amazt, és ezekkel a töredékkel akarják igazolni mindazokat az elméleteket, amelyeket a leggyakrabban önmaguk állítanak fel. (tovább…)

Kedves hallgatóim, az a nagyon fontos intézmény, amelyről napjainkban annyi rosszat hallunk, az Európai Parlament tegnap este egy olyan témával foglalkozott, ami országainkban is lassan tabuvá válik. A képviselők a sajtószabadság és az újságírók védelmét vitatták meg egy tragikus esemény, a Panama iratokon, korrupciós ügyeken és drogcsempészethez kapcsolódó sztorikon dolgozó Daphne Caruana Galizia halála után. (tovább…)

A múlt héten volt Matei Vişniec új darabjának, a Rekviemnek a bemutatója a Bukaresti Nemzeti Színházban. A darab a múltat gyászoló ? groteszkül megidéző ? színmű. S a múlttal együtt az élőket is gyászolja. Hogy miért? Mert sohasem tanultak a múltból. Az emberiség története ? Vişniec szerint, és lehet, hogy nemcsak szerinte ? ?egy állandóan tökéletesített önpusztítási ciklus?. Az ember története során egyebet sem tesz, minthogy tökéletesíti azt a rendszert, amely az emberiség pusztulását szolgálja. (tovább…)

A Kollokvium mostani ? tizenkettedik ? kiadása alkalmával találkoztam Pál Árpáddal, aki a város polgármestere volt a Kollokvium gyergyószentmiklósi újraindítása idején. És jelentős támogatást nyújtott ahhoz, hogy ez a rendezvény letelepedjék a városban, és megerősödjék. De, ezt megelőzően, támogatta a gyergyói színházalapítást is: a Figura Stúdió Színház létrehozását ? és életben tartását. (tovább…)

Azt hiszem nem vagyok egyedül azzal a benyomásommal, hogy lassan-lassan nemcsak a közönség, a választópolgár fáradt bele, lett közömbös, illetve ábrándult ki és unta meg az állandó politikai csatározásokat, hanem maguk a politikusok is apatikusak lettek, kiábrándultak saját ? gyakran csak szimulált, kénytelen-kelletlen eljátszott ? szerepükből. (tovább…)

A múlt héten ünnepeltük a Magyar Kultúra Napját. Magam is részt vettem az ünnepségeken, s el kellett gondolkodnom azon, hogy mit is ünneplünk tulajdonképpen? Mi is az a jelenség, melyet a kultúra szóval illetünk? És milyennek kell lennie a kultúrának, ha ráadásul még magyar is?  (tovább…)

Nagyon jól tudják a kedves hallgatók, hogy 1989 óta ezen napon, azaz január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra napját, méghozzá annak emlékére, hogy a korabeli, megsárgult papírlap tanúsága szerint Kölcsey Ferenc, 1823-ban, ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. (tovább…)

Ne ítélkezz, hanem segíts! ? ez lenne Ferenc pápa egyik üzenete, a sok közül. ?Az egyháznak nem az a dolga, hogy ítélkezzék, hanem az, hogy felkeresse a szenvedő embereket? ? mondotta a Pápa. Az, hogy írt vigyen neki a testi és a lelki sebekre. Hogy a szegények, a kiutasítottak, a foglyok, a tévelygők segítségére siessen; enyhítse a helyzetüket, s ha lehet, jó útra vezesse őket. (tovább…)

Percig sem csodálkozom azon, hogy a politikusok diskurzusai nem őszinték, vagy hogy nem a valós viszonyokat és szándékaikat kommunikálják (a polkomm, a hazudozás szinonímája lett mindenfele), ez egyre kevésbé szokás, viszont jobb helyeken elemzők viszonylag koherens és átfogó értelmezését adják a politikai történéseknek. (tovább…)

A napjainkban zajló politikai viták folyamatosan értékekről szólnak. A szembenálló felek mindegyike ?európai értékekre? hivatkozik.

A liberálisok számára az európai szabadság legfőbb garanciája az egyéni akarat korlátlansága. Minden, ami az egyén önérvényesítésének útjában áll, negatív érték, s ekként elutasítandó. A liberalizmus egyetlen korlátot hajlandó elfogadni: szabadságunk addig terjedhet, amíg mások szabadságát nem korlátozza. (tovább…)

Az új esztendő első hónapjának a közepén, január tizenötödikén, arra kérem a kedves hallgatót, hogy tegye szívére a kezét és vallja be töredelmesen, hogy mondjuk a szilveszter után eltelt közel két hét alatt egyéni célokra használta vagy sem munkahelyi számítógépét, netán valamilyen más kütyüt, amelyek minden kompjúter körül úgy rajzanak, mint a méhek?  (tovább…)