Kedves hallgatóim, az a nagyon fontos intézmény, amelyről napjainkban annyi rosszat hallunk, az Európai Parlament tegnap este egy olyan témával foglalkozott, ami országainkban is lassan tabuvá válik. A képviselők a sajtószabadság és az újságírók védelmét vitatták meg egy tragikus esemény, a Panama iratokon, korrupciós ügyeken és drogcsempészethez kapcsolódó sztorikon dolgozó Daphne Caruana Galizia halála után. Az EP elnöke, Antonio Tajani már a vita előtt bejelentette, hogy a strasbourgi sajtótájékoztató termet a meggyilkolt máltai újságírónőrő nevezik el. Ugyanakkor egy moszkvai rádiós újságírónő, Tatiana Felgengauer, válságos állapotban intenzív terápián fekszik, miután a szerkesztőségben (!) megkéselték.
A sajtóra nehéz idők járnak egyébként is, a legveszélyesebb hivatást a politika részéről, de a szakma belső köreiből is súlyos fenyegetések érik. Ezúttal a hazai újságírók helyzetéről beszélnénk, később esetleg el fogunk jutni a politikai gyilkosságokig is.
Romániában ? a közhiedelemmel ellentétben ? az újságírók néhány kivétellel nincsenek rendesen megfizetve, munkakörülményeik gyakran nem megfelelőek, munkaidejük rendszertelen. Köztudott, hogy a lelki megterhelés, a stressz ebben a szakmában a legnagyobb, amihez természetesen az is hozzájárul, hogy a szakmai előrelépés esélyei kicsik, az elismertség pedig alacsony. Ha tekintetbe vesszük a ?kommentariátus?, azaz a sommás, általánosításra mindig kész, olykor egyenesen gyalázkodó hozzászólók hatását is, az összkép lehangoló.
A politikusok ennek a mégiscsak értelmiségi rétegnek a problémáival nem foglalkoznak ? mellesleg az jó, hogy nincs külön sajtótörvény, és elmondható, hogy más országoktól eltérően a romániai média igenis plurális, nem szűnnek meg lapok politikai alapon, gyakorlatilag nincs cenzúra ?, szóval a politikusok, akik maguknak és a titkosszolgálati dolgozóknak, rendőröknek, ügyészeknek és bíráknak mindenféle tekintélyes juttatásokat szavaztak meg, a sajtóval, nota bene az úgynevezett negyedik államhatalmi ággal ilyen szempontból nem törődnek.
Azt mondtam, nincs cenzúra ? ezt azzal a fenntartással kell érteni, amiről többször szóltam már, hogy a médiaszerkesztőségek tele vannak a titkosszolgálatok beszervezett ügynökeivel, akiknek ki van adva, hogy mi jelenjék meg, mit kell elhallgatni, kit kell elhallgattani. Az újságírókat senki sem védi meg, a jog sem, amikor beperelik őket a politikusok, akikről tényfeltáró írásokat közölnek, sem amikor fenyegetések érik őket, sem a munkaadók visszaélései ellen, sem amikor kirúgják őket, akár indoklás nélkül.
Nem csoda ezek után, ha a gyengébb tartásúak közül vagy azok közül, akik reménytelen helyzetbe kerülnek, sokan eladják magukat. Olyan ez, mint a prostitúció, és akik művelik, azokat csak az értheti meg, aki tudja, hogy milyen nehéz az embernek a meggyőződése ellenében írni, és milyen nehéz, lélektorzító dolog ? képletesen szólva ? megjátszani a kéjt.
Hullnak az újságírók, istenem, mennyi jó kollégát, barátot veszítettünk el időnek előtte, de ? a szelekció már ilyen ? a megpróbáltatások ellenére, talán mert erőt ad a kíváncsiság mesterségének gyakorlásában az anyanyelv szeretete és a fanatizmus (meg elvétve némi kis népszerűség), néhányan megérik a nyugdíjkort. A nyugdíj pedig kicsi, a sok nyavalya közepette nem könnyű rendszeres mellékkeresetet elérni.
Nemrég az egyik román újságírószervezet vezetői elérték, hogy azokat a nyugdíjas újságírókat, akik közhasznú társaságnak nyilvánított egyesületek tagjai, bizonyos körülmények között megilleti az a ? nyugdíjuk felével egyenlő ? pótlék, plusz, amelyet hasonló feltételek között néhány más alkotószövetség nyugdíjas tagjai (írók, zenészek, építészek, képzőművészek…) kapnak az állami költségvetésből. Romániában a kormány jócskán megnövelte a nyugdíjakat: tavaly januárban a nyugdíjpont 870 lej körül volt, jelenleg 1000 lej, jövő januártól 1100 lej lesz.) Ennek ellenére európai viszonylatban még mindig a legalacsonyabb országunkban ez a járadék ? az újságírók nyugdíja esetében az aránytalanság még feltűnőbb.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének mindmáig nem sikerült összeszednie a dokumentumokat, amelyek alapján az egyesületet a kormány közhasznúvá nyilvánítaná. A nyugdíjas magyar újságírók, MÚRE-tagok nem részesülhetnek tehát pótnyugdíjban ? pedig ugyanúgy megérdemelnék azt a kis kiegészítést, mint román kollégáik.
Az RMDSZ viszonyulása a romániai magyar nyugdíjas újságírók helyzetéhez nem ismert. Ha abból indulunk ki, hogy az illetékes parlamenti szakbizottságban az újságírást alkotótevékenységgé minősítő és a pótnyugdíjukat szabályozó törvénykezdeményezést szövetségünk képviselői nem szavazták meg, az nélkülük ment át, a továbbiakban sem számíthatunk részükről valami nagy megértésre, empátiára, támogatásra.