A Kollokvium mostani ? tizenkettedik ? kiadása alkalmával találkoztam Pál Árpáddal, aki a város polgármestere volt a Kollokvium gyergyószentmiklósi újraindítása idején. És jelentős támogatást nyújtott ahhoz, hogy ez a rendezvény letelepedjék a városban, és megerősödjék. De, ezt megelőzően, támogatta a gyergyói színházalapítást is: a Figura Stúdió Színház létrehozását ? és életben tartását. Mert, mint mesélte, akkoriban a városi tanács ?az öregek tanácsa? volt. Többen is azt duruzsolták: ?Miért kell fizetni azokat a bohócokat?? A bohócot nyilván pejoratív értelemben emlegették ? nem pedig művészként. De szavazáskor, a költségvetés elfogadásakor nem mondtak ellent a polgármesternek? Ez is jellemző.

Ugyancsak Pál Árpád polgármesterkedése idején, az ő kezdeményezésére lett cigány iskola, bocsánat: külön iskola a roma gyermekek számára Gyergyóban. Alapítója azt remélte, hogy ezáltal nagyobb kedvet kapnak a roma gyermekek, egyáltalán hajlandók lesznek iskolába járni. E kezdeményezést rossz néven vették ? ugyan kicsodák? Hát, a roma vezetők! Arról papoltak, hogy a külön iskola szegregációt ? sőt, hátrányos megkülönböztetést jelent. Nem, hogy örvendtek volna, hogy saját iskolát kaptak. Ennek ellenére Gyergyószentmiklóson ma is működik a roma iskola.

Pál Árpád ezek után még képviselő is volt, négy évig, a Román Parlamentben. De felrótták neki, hogy a leányát alkalmazta a képviselői irodában. Összeférhetetlenség, felfüggesztett börtönbüntetés. Hát ez jár annak, aki tesz is valamit ebben az országban? Erről Kerekes Károly jut eszembe, a Maros megyei képviselő, aki ugyancsak sokat tett a választóiért, de ugyancsak elítélték az összeférhetetlenségért. Pedig ki tud segíteni leginkább egy honatyának a választókkal való kapcsolat fenntartásában? Hát nem az, aki közel áll hozzá? Kedves törvényhozók, nem gondolják, hogy meg kellene vizsgálni ezt az összeférhetetlenséget? Már csak azért is, hogy a bíróságok többet foglalkozhassanak a valóban káros összeférhetetlenségekkel, amelyek, ugye, állandóan kiürítik az államkasszát.

Pál Árpád nyugdíjasként is ugyancsak tevékeny. Kétkezi munkát végez: kertészkedik, gyógynövényeket gyűjt ? és jól érzi magát. De azért szervezne is, például egy társulást olyan kertészek és gyógynövénygyűjtők számára, akik ? akárcsak ő ? vegyszerektől mentes zöldségeket vagy gyógynövényeket termesztenek. Sajnos, ebben nem talál elég társra Gyergyóban. Pedig meggondolhatnák. Mert akik a természetes gyógymódot és a természetes táplálék fogyasztását segítik, azok nem csak üzletelnek, de valóban jót tesznek. Segíteni kellene ebben Pál Árpádnak.