Vélemény

A tusványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor idei zárórendezvényén Orbán Viktor magyar miniszterelnök beszédét megelőzően Tőkés László is felszólalt. A tábor hagyományaihoz híven és a maga szókimondó stílusában. Minden, amit a romániai magyarság helyzetéről és a 89′ utáni román kormányok nemzetépítő törekvéseiről elmondott, kétségtelen igazság. Az is tény, hogy az utóbbi években, a szociáldemokraták elbizonytalanodásával párhuzamosan a Domokos Géza által életre hívott, majd Markó Béla által tökélyre vitt politikai alkuk esélyei még jelentékenyen romlottak is. Csakhogy az igazság puszta kimondása önmagában még nem jelenti annak elfogadtatását is. Márpedig igazságainkat a román és a nemzetközi közvéleménnyel is el kell fogadtatnunk.

Templomrobbantások, sírgyalázások, külföldiek legyilkolása – újabban ezzel tölti az idejét az emberiség. Most, legutóbb Srí Lankában volt a nagy merénylet. Colombóban, a Szent Sebestyén templomban robbantottak bombát az iszlamisták. De a szigeten lévő más katolikus templomokban, sőt az idegenek lakta szállodákban is robbantottak. És mindez húsvét vasárnapján történt – a Feltámadás ünnepén. A halálos áldozatok száma eleinte 290 volt, aztán 321-re emelkedett. Mert utóbb többen is meghaltak az 500 sebesült közül.

Infans conceptus pro natur habetur, quoties de commodis ejus agitur (a megfogant gyermeket élőnek kell tekinteni, valahányszor a jogairól van szó). A római jog ezen alapelve alapján határozzák meg ma is a legtöbb jogrendszerben azt a pillanatot, melytől kezdve alanyi jogok illetik meg az egyént. Ennek a princípiumnak a meglehetősen szélsőséges értelmezése szerint a megtermékenyített petesejt már rendelkezik a polgári jogok és szabadságjogok összességével, természetesen azzal a megkötéssel, hogy magzat legyen belőle és élve szülessen meg. Márpedig az élethez való jog a legalapvetőbb emberi jogok egyike (már amennyiben lehet a jogok között bármiféle hierarchiát megállapítani).

Úgy hozta a sors, hogy az évek, évtizedek során több bálványosi és tusványosi táborban részt vettem és eltérően a fiataloktól, főként nem a koncerteken, hanem igyekeztem ott lenni az előadásokon, az érdekesnek, tanulságosnak tűnő beszélgetéseken. És így alkalmam volt megfigyelni, hogy az egykori színes, a világra- és a kétoldalú magyar-román párbeszédre nyitott dialógus hogyan alakult át egyhangúvá, hogyan maradtak el az évek során az értelmiségiek, majd mindazok a politikusok, akik itt keresték a megértést, miként vált azt Olt melletti többszáz négyzetméternyi terület inkább a kinyilatkoztatások, semmint a viták, a vélemény- és gondolatcserék színterévé.

Az idén sikeresen indult a nagyhét – válogatott tragédiákkal. Felgyúlt a Notre Dame. Buzău megyében, Bâlhaci mellett, a vasúti átjárónál összeütközött egy kisbusz a gyorsvonattal. Ott helyben meghaltak hárman, a többiek megsebesültek, s közülük egyik a kórházban lelte halálát. A gyorsvonat 300—400 méteren át taszította maga előtt a kisbuszt… Jeruzsálemben – a Szentföldön – pedig leégett egy mecset. Tehát vallásra való tekintet nélkül pusztulnak a templomok és az emberek. S mindez a nagyhét első napján történik. Figyelmeztetés – nemde? Szálljunk magunkba. Majd pedig szülessünk újra, mint ahogyan a Megváltó tette a nagyhét végén.

Levélsárgulásig kiderülhet: Románia enged a geopolitikai nyomásnak, és a szimbolikus Kelet történelmileg körbeforgó dívatjának, az illiberális demokrácia kisértésének, vagy megmarad a régió potenciális kivételének, a politikai nyugat útján. (tovább…)