Vélemény

Az Egyesült Államokban tizennyolc éve, 2001. szeptember 11-én történt terrortámadások egy csapásra alapjaiban változtatták meg a világot, a vallási fanatizmusról, valamint a biztonság és a szabadság viszonyáról alkotott felfogásunkat. Ehhez hozzájárult az a sokk is, hogy az ikertornyok összeomlását a tévében egyenes adásban nézhették végig százmilliók. A nemzetközi pénzügyi világ központja és az amerikai politikai hatalom szimbólumai kerültek az al-Kaida fanatikus öngyilkos merénylőinek célkeresztjébe, s csapást azóta sem heverte ki sem a nagyhatalom, sem a világ.

Presser Gábor régi slágeréből tudjuk, hogy ?… az első pofon a legnagyobb, a többit lassan megszokod?, csakhogy itt nem az elsőről van szó, és bizonyára nem is az utolsóról, hiszen abból a rossz pozicionálásból, amelybe a rommagyar politikai pártok belementek, csak pofonokra fog telleni, no megszájbaverettetésekre. (Teljes a klienteláris meghunyászkodás, hiszen a váradi Kelemen-Tőkés kötelező összeborulás azt a benyomást keltheti ? mivel Tőkés hamarabb tért meg Orbán keblére, (tovább…)

Hogy megértsük egymást, erre jó Bánffy Miklós immár román nyelven is megismerhető trilógiája, az Erdélyi történet. A három kötetes regényfolyam közel 1500, egészen pontosan: 1446 oldal terjedelmű, és megismerhető belőle az erdélyi világ. Egy sajátos világ, ahol a magyarok és a románok mégiscsak megférnek egymás mellett, sőt, az egyszerű falusi emberek például még segítik is egymást. A különös csupán az, hogy erre egy magyar arisztokrata kellett, hogy felhívja a figyelmet – egy Bánffy, aki előítéletektől mentes, és akit sohasem ragadott magával a nemzeti kicsinyesség, soha nem dőlt be az üres politikai szónoklatoknak.

Soros Györgyöt, ha nem volna, a mai antidemokratikus rezsimeknek sürgősen ki kéne találniuk. Minden jel arra vall ugyanis, hogy poszt-posztmodern társadalmaink ? az Umberto Echo-i új középkor jegyében ? képtelenek bűnbakok nélkül megalapozni társadalmaik stabilitását.

A spanyol sajtó a katalán kiválási szándékokat kommentálva egyhangúlag Soros Györgyöt teszi felelőssé. (tovább…)

Ma délelőtt, amikor ezeket a sorokat megfogalmaztam, nagyon törtem a fejem, hogy az idén 91 éves Kallós Zoltánnal mikor is találkoztam utoljára. Majd felderengett néhány kép, amint a nyárádmenti Jobbágytelkén kiszáll az autóból, nyilvánvalóan valamelyik mezőségi falura utaló, kék zsinór díszítésű, fekete ruhájában, amelyet ha néprajzkutató lennék, azonnal fel kellenne ismernem, vállán pedig ott lóg az elmaradhatatlan posztó tarisznya, amely számára a lehető legtermészetesebb öltözködési kellék. (tovább…)

Vasárnap, október nyolcadikán lesz egy éve, hogy felszámolták, megszüntették a legrangosabb, külföldön is legismertebb magyar napilapot, a budapesti Népszabadságot. Hetek óta készülök a szomorú évfordulóra, töröm a fejem, miként mutassam be, hogy milyen fontos kulturális és közéleti fórumtól, demokratikus értéktől fosztottak meg bennünket, magyarokat… Hogyan ecseteljem az igazságtalanság mértékét és a ?magyarázatok? cinizmusát… (tovább…)

Látva, hogy mit művel a román állam a marosvásárhelyi katolikus líceummal meg az államosított katolikus egyházi vagyon visszaszolgáltatásával, miként akadályozza azt, akaratlanul is Onisifor Ghibu tanár úr jut eszünkbe. Ő volt az, aki Trianon után a román állam magbízásából birtokba vette a Kolozsvári Egyetemet és a Kolozsvári Nemzeti Színházat. Az indoklás úgy szólt: ezek állami javak voltak a magyar világban, és akkor állami javak kell, hogy legyenek a román világban is. (tovább…)