Vélemény

Az erdélyi magyar újságíró társadalmat megrázta a hír: néhány nappal ezelőtt, hetvenhét esztendős korában, Nagyváradon, elhunyt Szilágyi Aladár szerkesztő, író, újságíró, helytörténész. És most szeretném elmondani azt is, amit jónéhány nekrológ csak alig érintett. Szilágyi Aladár ugyanis egyike volt azoknak az értelmiségieknek, akikre hosszú évtizedeken át Nagyvárad irodalmi és művelődési élete támaszkodott.

Nagyon nehéz lépést tartani a tájékozódásban a grandiózus háborúval ember és vírus között, az élővilág legfejlettebb, legkomplexebb képződménye, az emberi agy és legkezdetlegesebb entitása, az önálló szaporodásra képtelen, szubmikroszkopikus biológiai organizmus között, amely minden életformát (baktériumot, gombát, növényt, állatot) képes megfertőzni, védekezésre kényszeríteni.

Valahogy meg kell állítani a koronavírus terjedését! – vagyis egy számunkra kedvezőtlen, veszélyes biológiai folyamatot. De hogyan? Szükségállapottal? A vírus kiirtása helyett az emberek zaklatásával, kellemetlen helyzetbe hozásával? Furcsa megoldás. A szükségállapot ugyanis – többek között – az emberi szabadságjogok korlátozását jelenti. Így a mozgásszabadság, a gyülekezési szabadság, a gazdálkodási szabadság csökkentését, a sztrájkolási jog felfüggesztését, a családi élethez és a magánélethez való jog korlátozását, a lakóhely sérthetetlenségének megszüntetését, az oktatáshoz való jog és a magántulajdonhoz való jog pillanatnyi kiiktatását. Hát ettől lesz kevesebb a koronavírus?

Nem hiába mondják, hogy a telefonok többsége okosabb, mint felhasználójuk, ugyanis ezek a kütyük manapság már nem csak telefonálásra alkalmasak. Noha arra is. Minap megdicsért – éppen csak vállon nem veregett – a telefonom, mert megtettem az általa hasznosnak és szükségesnek tartott tízezer lépést. Pedig még nem is volt este, addig még párat lépkedtem, tapodtam, toporogtam, messze túlteljesítve a képernyős jószág által szabott napi normát.

A mai Magyarországon heves viták zajlanak arról, hogy a migráció és a koronavírus-járvány közt lehet-e közvetlen összefüggés? A vita megfelelő érvek hiányában puszta politikai vagdalkozásba fullad. Pedig a Die Welt című német napilapban Daniel-Dylan Böhnen Im Labor der Katastrophen (azaz A katasztrófa laboratóriumában) című írása a lehető legvilágosabb érvekkel szolgál.

Vannak ahol izgulnak, vannak ahol úgy gondolják, semmiféle meglepetés nem várható, a régi csapatból lesz az új, vannak ahol alaposan egymásnak estek és vannak, ahol még mindig keresgélik, kit is lehetne feltenni a tanácsosi listára, mert roppant kevesen jelentkeztek. Nagy vonalakban így néz ki a székelyföldi és az erdélyi körkép azokon a településeken, ahol a hét végén előválasztásokkal állapítják meg, kiket indítson az RMDSZ a közelgő helyhatósági választásokon.

A Dancila-kormány megbuktatása – az RMDSZ hathatós hozzájárulásával – hivatalosan, a megszavazott bizalmatlansági indítvány megfogalmazása szerint „Románia újjáépítésének” céljából történt. Az újjáépítést az Orban-kormány azonnal meg is kezdte. Röpke három hónap alatt fontos elmozdulások történtek olyan kevésbé kimondott, bár sejthető célok irányában, mint például az európai parlamenti választásokon megmutatkozott liberális parlamenti többség megerősítése előre hozott választások révén, az igazságszolgáltatás és a titkosszolgálatok együttműködésének leplezetlen újrafelvétele, a bírók és ügyészek visszaéléseit kivizsgáló vádhatóság felszámolása és természetesen a kiéhezett klientúra kielégítése „alapok átcsoportosítása” (magyarán pénzek lenyúlása) révén.