Évekkel ezelőtt több alkalommal is megfogalmaztam jegyzeteimben, hogy nem tartom helyénvalónak a parádés ballagási ünnepségek és lakodalomnak is beillő, olykor anyagi lehetőségeinket meghaladó ajándékozással egybekötött ballagási ebédek megszervezését – ahhoz, hogy pár hét múlva az ünnepelt, a búcsúztatott, a megajándékozott, a „Nagybetűs Élet…” tartalmú példabeszédekkel traktált fiatal elbukjon az érettségi vizsgán. Vagy stílusosabban szólva: elhasaljon annak a bizonyos Nagybetűs Életnek az első nagyobb megmérettetésén, próbatételén.
Continue ReadingBíró Béla: Az „elképzelhetetlen”
25 éve, 1995. július 11-én történt meg az, ami (legalábbis minálunk, Európában) elképzelhetetlennek tűnt. Az éppen széthullóban lévő Jugoszlávia tagállamának, Bosznia-Hercegovinának – többségében muzulmánok lakta – városában, Srebrenicában a Ratko Mladić vezette szerb szabadcsapatok Radovan Karadžić szellemi irányítása alatt több ezer fegyvertelen fiatalembert és férfit mészároltak le.
Continue ReadingSzékedi Ferenc: A két D
Június végén két nagy D betűt írtam a jegyzetfüzetembe, azzal a megjegyzéssel, hogy – téma. A neveket nem kellett kiírnom, hiszen tudtam, hogy amúgy sem feledem. A betűk ugyanis az erdélyi magyarság két jelentős személyiségére utaltak, akik között csupán felületes összekötő kapocs a június.
Continue ReadingÁgoston Hugó: Hat hónapos forradalom
Harminc éve, 1990-ben A Hét első júliusi számában jegyzetelte meg Szász János (az utolsó oldalon rendszeresen megjelenő publicisztika-sorozatában, a Naplóban), hogy „hat hónapja volt a forradalom”. Ugyanakkor ebben a lapszámban folytatódik és zárul a nagy horderejű interjú, amelyet Rostás Zoltán kollégánk készített Budapesten Gombár Csabával, „a magyar politikai gondolkodás egyik legeredetibb képviselőjével”. A kettőt olvasni, „összeolvasni” – élmény és tanulság.
(tovább…) Continue ReadingZsehránszky István: Tanuljunk az árváktól!
Most jutottam hozzá – Zsigmond Márton képzőművésznek köszönhetően – Cseke Gábor Sorsok könyve című dokumentum-riport kötetéhez. Számos meglepetést tartogatott számomra. Talán az első, maga a könyv műfaja. Bár újságíró vagyok, eddig még nem találkoztam a dokumentum-riporttal. Vagyis azzal, hogy az újságíró kérdéseit egy—egy könyvhöz intézi, és az abból kiválasztott idézetek adják meg a választ. Pedig milyen jó műfaj ez! Mert így személyesen ismerkedhettük meg Vaszi Mária – az árvaházban felnőtt nő – két könyvével is. Az egyik: Tíz év csíksomlyói gyermekotthon. 1983—1993. A másik: Gyermekotthoni sorsok – amelyben az írónő egykori kollégái mesélik el életüket.
Continue ReadingSarány István: Medveriasztás
Vasárnap kétszer is eszeveszetten berregni kezdett a telefonom: a Ro-Alert rendszer értesített vicces, ékezetnélküli románsággal, hogy Csobotfalván – azaz a város másik végén – betévedt egy medve a lakott területre. Nemsokára ugyanaz a berregés azt adta tudtul, hogy ezúttal egy bocsos anyamedve tette tiszteletét ugyanazon a városrészen.
(tovább…) Continue ReadingBíró Béla: Káoszba fúló autonómia
Az Amerikai Egyesült Államok Seatle nevű városában a rasszizmus ellen tűntető BlackLivesMatter mozgalom tagjai és az őket támogató antifák a városközpontban egyfajta autonóm köztársaságot kiáltottak ki, melybők kitiltották a rendőrséget is. Maguk felfegyverkeztek fel és egyfajta önigazgatásra rendezkedtek be.
Continue ReadingSzékedi Ferenc: A félelem vírusa
Talán emlékeznek még a kedves hallgatók, május első hetében, itt a bukaresti rádióban, a második világháború befejezésének 75. évfordulójáról beszéltem, illetve arról, hogy a BBC, a királynő megemlékező beszéde után bejátsza majd a 103 éves Vera Lynn-nek azt a klasszikus számát, amely az angol katonák kedvence volt a nagy világégésben.
Continue ReadingÁgoston Hugó: Nem a vírus a legnagyobb fenyegetés
Korunk persze nem mától a bizonytalanság kora. Itt és most azonban a világjárvány okozta bizonytalanságnak három meghatározó forrása van. Az egyik az új koronavírus viselkedése (abból indulok ki, hogy a vírus létezik, s bár előfordulnak létét tagadó idióták, ők messze nem olyan veszélyesek, mint az oltásellenes idióták); a másik a politikusok viselkedése; végül a harmadik: a média, a tömegtájékoztató fórumok viselkedése.
Continue ReadingZsehránszky István: Gondoljuk tovább!
Nem tűnt fel senkinek, hogy Romániában német származású az államfő és magyar származású a miniszterelnök? Vajon miért kerültek ők a legmagasabb tisztségekbe? Mert őket jobban kézben tudják tartani a nagy-románok? Vagy mert ők – a nagy-románok – nem kívánnak felelősséget vállalni semmiért? Csak vezetnek és irányítanak a függöny mögül… a háttérből? Gondoljuk tovább!
Continue ReadingSarány István: Aki nincs velünk, az ellenünk van
Kádár Jánosnak tulajdonítják a címül írt kijelentés fordítottját: Aki nincs ellenünk, az velünk van, mondván, hogy visszájára fordította a Rákosi-korszakban dívó Aki nincs velünk, az ellenünk van mondatot. S abban az időszakban, a proletárdiktatúra korában ez nem egy egyszerű kijelentés volt, hanem politikai véleménynyilvánítás, és egyben felhívás, parancs az osztályellenséggel való leszámolásra, a hivatalos kurzusba való betagolódásra.
Continue ReadingBíró Béla: „Kockázati világtársadalom”
2016-ban a Suhrkampf Verlag kiadásában az Amazon.de-n (német fordításban, eredetileg angolul látott napvilágot) megvásároltam egy könyvet. Főként az alcím miatt, mely így hangzott: „Az elveszített bizonyosság keresése.” Engem voltaképpen a kérdés természettudományos aspektusai érdekeltek (lásd határozatlansági reláció!), de úgy véltem, hogy bizonyos vonatkozásokban Ulrih Beck is eligazíthat.
Continue Reading