Vélemény

Manapság sokan hajlamosak arra, hogy háborús metafórákat használjanak a világjárvány elleni küzdelem jellemzésére, noha ez esetben az egyik félnek nincsenek tábornokai és hadseregei, nem rendelkezik semmiféle stratégiával és taktikával, mindössze egyetlen olyan biológiai eszközre támaszkodik, amellyel be tud hatolni az emberi sejtekbe, és ahol lehetősége van rá, ott nem is szalasztja el az alkalmat.

Remélem, Románia elnökéhez eljut Markó Béla tényfelsoroló vallomása, „önfeljelentése”, voltaképpen nyílt levele, mint ahogy el kell jutnia hozzá, nem tehet úgy, mintha el sem hangzott volna, Kelemen Hunor beszéde a parlament plénumában.

Csíkszeredában havonta megjelenik egy szép, színes és tartalmas folyóirat, a Krisztus világa, Darvas-Kozma József szerkeszti azt. Ebben olvastam egy nem mindennapi írást, Dsida Jenőnek 1933-ban készült Magyar karaván Itálián keresztül című útinaplójából egy kiadós részletet.

Ismét szegényebb lett a csíkszeredai, a székelyföldi közélet: az elmúlt évtizedek egyik meghatározó személyisége távozott Beder Tibor személyében. Ő, aki mindig szeretett úton lenni – lehetőleg gyalogosan –, szerdán indul utolsó, végső útjára.

A székely autonómiára vonatkozó törvénytervezet nem csak megbukott, de olyan tragikomédiába is torkollott, melyet nézetem szerint a román történelmi emlékezet is megpróbál majd valami módon elfelejteni.

Akiket érdekelnek a régi hazai fényképek, a világhálón rendszerint a Fortepan, vagy újabban az erdélyi fogantatású Azopan címeket keresik fel. De ezen kívül, a közösségi oldalakon, számos olyan csoportosulás létezik, amelyeknek tagjai rendszeresen tesznek közzé régi fotókat.

Ha valaki kételkedne abban, hogy az emberi józan ész válságos időszakát éli, elég két-három példa, hogy meggyőződjék róla. Mit szólnának például, ha azt javasolnám, hogy igyanak vagy injekciózzanak be maguknak Domestost?

Tőlünk függ, hogy az lesz-e, vagy sem. A hatalmi önzés gyümölcse. S ennek előbb vagy utóbb megisszuk a levét. Hatalmi önzés érvényesült a második világháború idején is, amikor Amerika nem a fasizmus leveréséért vagy az Európában élő zsidók megmentéséért szállt harcba, hanem azért, hogy a németek és a japánok legyőzésével nagyobb hatalomra – erősebb pozícióra tegyen szert világszerte.

Vasárnap szomorú évforduló volt: 34 éve következett be a csernobili atomkatasztrófa. A balesetről később szereztünk tudomást – s nem csak mi, akik annak idején szűrt híreket kaptunk, hanem a nyugati demokrációkban élők is.

A korona-vírus az utóbbi időben szinte már elfeledtette velünk a környezeti válságot. A jelenség érthető, hiszen a környezeti válságtól eltérően a járványban mindannyian közvetlenül érintettek vagyunk, vagy mi, vagy legközelebbi hozzátartozóink. És ez a járvány egyetlen korábbihoz sem hasonlítható. Nem ismerjük természetét, lefutását, következményeit.

Két héttel ezelőtt arról beszéltem a Bukaresti Rádió hallgatóinak, hogy Hargita Megye Tanácsa Itthon vagyunk címmel fotó- és novellapályázatot hirdetett meg a vészhelyzet mindennapjairól, és a testület felkért, hogy vegyek részt az irodalmi alkotásokat elbiráló zsüriben .

Vasárnap, ortodox húsvétkor gondoltam először arra, mi lenne, ha többé nem találkozhatnék a családommal, barátaimmal. Remélem, túlélik a történelmi megpróbáltatásokat. Albert Camus Pestis című regénye pontosan leírja a járvány kérlelhetetlenségét, és hogy lelkileg tulajdonképpen lehetetlen felkészülni a fokozatosságra, a remények, tervek lassú szertefoszlására.