Vélemény

„A népszokások csak ritkán szuverén események, hisz mindig integrálódtak a vallásos ünnepek rítussoraiba, szerkezetébe. És ez fordítva is igaz: az egyetemes vallási ünnepek sokszor a népszokások szövetében ritualizálódnak”.

Azt már kezdettől bármely józanul gondolkodó ember tudhatta, hogy a koronavírus által fenyegetett embercsoportok nem korlátozódnak pusztán a 65 év fölöti korosztályra, illetve a csecsemőkre és a súlyos betegekre. Van két másik, a járvány által súlyosan fenyegetett európai embercsoport is, mely hasonló mértékben ki van szolgáltatva a fertőzésnek. A romák és bevándorlók.

Az utolsó partizán. Két évvel ezelőtt, ezzel a címmel, egy óránál is hosszabb dokumentumfilmet készítettek róla amerikai filmstúdiók. Sokfele a világon az örök tiltakozónak és örök forradalmárnak tartották.

A mostani hangzavarban és információözönben nehéz a világjárványról eredeti dolgot feljegyezni, ugyanakkor azonban egyenesen lehetetlen nem róla, valamilyen eseményéről, sajátos, fontos vonatkozásáról írni.

Egy hete, március 25-én halt meg, Párizsban, Paul Goma román író, számos könyv szerzője, akinek a művei előbb jelentek meg idegen nyelven: németül, franciául, olaszul, hollandul például, mint az író anyanyelvén, románul.

A vészhelyzet sok mindent előcsal az emberekből, ilyenkor mutatkozik meg kinek-kinek az igazi arca. Vagy akár a rejtett énje. Örömmel tapasztaltam, hogy nagyon sokan megmozdultak, és valamit tenni akarnak a járvány terjedésének megakadályozása vagy legalább késleltetése, a kór következményeinek enyhítése érdekében.

A koronavírus által előidézett világjárvány – történhetett volna-e ez másként? – a
nagyhatalmi politizálás egyik fő témájává vált.

Az olimpia elhalasztva, minden sportesemény felfüggesztve, egyetlen egy kivételével: Jekatyerinburgban április negyedikéig még tart a sakkvilágbajnok-jelöltek versenye.

A világjárvány elleni heroikus küzdelem óhatatlanul gyökeres változásokat hoz az egész emberi társadalom életében. Megváltoztathatja felfogásunkat értékekről, a közösségi létformáról, arról, hogy mi fontos és mi nem, a felelősség kérdéséről is. Bizonyos formák, minták, szokások, elvek, értékek, akár hatalomgyakorlási módok tarthatatlanná válhatnak.

Dr. Nagy Attila Kalandozás Shakespeare idő-univerzumában című könyvét lapozgatom. Hozzá menekülök a koronavírus-cirkusz elől. Jól jött a politikusoknak ez a cirkusz, mert állandóan szerepelhetnek. Választások éve van, és gyakran mutogathatják a képüket. Attól, ha ők szerepelnek, kevesebb lesz a koronavírus? – erősen kétlem. Egyre több orvos és egészségügyi dolgozó esik áldozatául a koronavírus-cirkusznak.

Az Egyesült Államok Szervezetének (az ENSZ-nek) illetékes hivatala (szinte már az iróniával határos módon) a koronavírus-járvány hódításának napjaiban tette közzé World Happiness Report-ot (melynek megnevezését magyarra a „Világboldogságra vonatkozó jelentés” gyanánt fordíthatnánk). A jelentés a lakosság közérzetét felmérő, a világ 156 országára kiterjedő közvéleménykutatás eredményein alapul. A ranglista élén Finnország, Svájc és Új-Zéland áll. Németország a 17. Mi, kelet-közép európaiak, a középmezőnyben vagyunk.