Vélemény

Kétségtelen, általában a romániai és szűkebb körben az erdélyi magyar irodalomtörténetben a Kriterion Könyvkiadónak meg van a maga mítosza. És hogy ez így történt, abban nagy a szerepe nemcsak a tartalomnak, a bölcs és kiegyensúlyozott, az értékmegőrző és értékteremtő kiadói politikának, hanem a formának is.

Ötven évvel ezelőtt – elnézést a személyes kezdetésért – ilyen idő tájt, nyár elején értesítettek, Kolozsvárról Marosvásárhelyen, hogy Bukarestben tagja lehetek az induló új országos közéleti-kulturális lap, A Hét szerkesztőgárdájának. Végül A Hét első száma 1970. október 23-án látott napvilágot: négy bő hónap múlva lesz ötven éve.

Sok bajt okoz ez az autonómia! Lám, még Klaus Johannis államfőt is bűnbe ejtette. Mert a Legfelsőbb Törvényszék mellett működő Ügyészség – tehát, egy romániai igazságszolgáltatási szerv – Klaus Johannis április 29-i szónoklatáról kimondta, hogy az gyűlöletbeszéd volt. De mégsem ítélték el, mert az ítélethozó az államfő gyűlöletbeszédét önmagában véve nem tartja elegendőnek.

Hosszas bizonytalankodás, kapkodás után tegnap elkezdődtek a nyolcadikosok tudásszintjét felmérő országos vizsgák. A hazai magyar nyelvű médiában nevezik azt kisérettséginek, képességvizsgának – nem összetévesztendő a művészeti, sport-, felekezeti vagy katonai oktatásban való részvételt megelőző alkalmassági vizsgával –, de nevezik záróvizsgának is.

Az, ami Amerikában történik több mint megdöbbentő. Nem csoda, hogy a világsajtó szinte már a követhetetlenségig tele van helyszíni tudósításokkal, kommentárokkal, értelmezési kísérletekkel. Sokan úgy vélik, hogy a fő ok az amerikai társadalom rendszerszintű rasszizmusában rejlik. Mások szerint a rasszizmus és az antirasszizmus puszta politikai eszközök arra, hogy az egymással engesztelhetetlenül szemben álló konzervatívok és liberálisok „véglegesen” leszámoljanak egymással.

Már elmúlt két évtizede, hogy Budapesten, 1998-ban, megalapították a Digitális Irodalmi Akadémiát. Anélkül hogy elvesznénk a részletekben, annyit kell tudnunk róla, a DIA betűszóra hallgató szellemi műhely azért jött létre, hogy a világhálóra helyezze a legkiválóbb magyar irodalmi életműveket, ahonnan ingyen és bérmentve bárki, bárhol, bármikor elolvashatja azokat.

Ajánlgattam, akinek értem az utóbbi időben a Qubit című folyóiratot. Azért tettem és azért beszélek most róla, mert a 444.hu hírportált is megjelentető társaság kiadásában megjelenő ismeretterjesztő felületen találtam meg a leghitelesebb és legaktuálisabb, legjobban, legérthetőbben megírt tartalmakat a koronavírus-járványról, amellett – híven a mai napig világszínvonalú magyar tudományos ismeretterjesztés hagyományaihoz – a qubit.hu weboldal bővelkedik szellemi izgalmakban, meglepetésekben, minderről szenzációs szerzőgárda gondoskodik.

Mi már csak ilyenek vagyunk. Nem érezzük jól magunkat, ha nem ünnepelünk. Számunkra az élet katolikus – vagy ortodox – falinaptár. Mindennap becsapjuk magunkat. Hogy miért tesszük ezt? Talán azért, hogy ne kelljen szembenéznünk valódi – igazi – önmagunkkal. Mert ha szembenézünk vele, lehet, hogy megrémülünk.

Olvasom a hírekben, hogy van egy derülátó meg egy borúlátó forgatókönyv, ami az autópálya-építést illeti. Derűs hangulatában lehetett, aki a derűlátóbb változatot megfogalmazta, ugyanis nagyon viccesen hangzik: idén 50 kilométer készülhet el. A borúlátó jóslat is ugyanilyen vicces, ugyanis 25 kilométer befejezését saccolja.

Az interneten ott cirkulál a japán parlament Trianonnak szentelt üléséről készült videó. Nem világos, hogy kik akik beszélnek. Feltehetően egy erősen jobboldali japán párt képviselői. Trianont mint a Nyugati demokráciák bűntettét értékelik, s bennünket, magyarokat véreiknek minősítenek. Sőt egy olyan mondat is elhangzik, hogy Magyarország nélkül a mai Japán sem lehetne az, ami. A szónok ezt az állítást nem támasztja alá. Bár az is gyanús, hogy mitől lehetnénk mi ennyire fontosok nekik…

A mai napon létezik egy olyan évforduló, amelyről nem sokat beszélünk, de tanulságai mégis roppant időszerűek. Pontosan hetvenhárom esztendővel ezelőtt, 1947 június 5-én hirdette meg George Marshall amerikai külügyminiszter azt a nevét viselő pénzügyi tervet, amelynek eredményeként tizenhét európai ország kapott jelentős pénzügyi és anyagi segélyt ahhoz, hogy újraépítse a második világháborúban rombadőlt gazdaságát.

Máskor örültem, ha a „jegyzetnapomra”, csütörtökre fontos, megkerülhetetlenül aktuális téma adódott – a mai túl kerek, százéves évfordulón nem örültem. Rám esett Trianon… Ránk estek országaink eltérő előjelű megemlékezései. Egyszerre esett ránk a gyász, a bánat és a nemzeti összetartozás egyfelől, az örömünnep, a vae victis! és a kegyeletsértés másfelől.