Az utóbbi napok eseményeit figyelve merült fel bennem a kérdés: milyen is ez az állapot, amelyikben vagyunk? Hivatalosan: sürgősségi állapot. Más szóval: szükségállapot. Vagyis otthon kell ülnünk, s be kell fognunk a szánkat – különben még anyagiakban is ráfizetünk. Nem csak a közérzetünket viseli meg ez a helyzet – amelyet választottjaink alakítottak ki. Talán meg is érdemeltük, hogy szenvedjünk. És nem csak a romániai választottjaink teszik ezt velünk, hanem a magyarországiak is. Egyik pártvezér, egy hölgy – nem nevezem meg, mert nem kampányolok neki – azért szidja a magyar kormányt, mert túl sok vírus ellen védő maszkot, pongyolát, kesztyűt, védőruhát meg egyebet küldenek Romániába. Ahelyett, hogy hagynák – teszem hozzá én -, hogy tomboljon ott a koronavírus.
Azt is megtudhattuk, hogy bizonytalan lett a csíksomlyói búcsú lebonyolításának a módja. Lehet, hogy csak zárt körben – mondhatni titokban – fogják bemutatni a szentmisét azon a szent helyen. A sokezer zarándok pedig üljön otthon, és hallgassa a misét interneten. Mert nagyon modern ez a kegyhely! Van neki honlapja, sőt még a facebookon is elérhető. Hát nem csodálatos! És ezt a misét közvetítheti a Duna Tévé is, az Erdélyi Tévé is – többek között. Így a búcsún sokkal többen vehetnek részt, mint amennyien eddig odalátogattak. Minden rosszban van valami jó…
Új magyar filmet mutatnak be – de nem a moziban, hanem video-megosztón. A film címe: Békeidő. Holnap, április 23-án kerül sor a bemutatóra. Eredetileg a címe Treasure City lett volna, ami Kincses város-t jelent. A film nagyrészét ugyanis Kolozsváron forgatták. De nem riportfilm. Azért választottak neki más címet. A film alkotói azt szeretnék megmutatni, hogy valójában milyen is a békeidő. A felgyűlt, de magunkban tartott, időnként viszont kirobbanó agresszivitás ideje ez. Mintha békeidőben is szükségállapot lenne. Vagy csak cirkusz ez a nagy béke? – döntse el, aki tudja.
Tízezer lejre bírságolták a 3. Kerület polgármesterét Bukarestben, mert feleségével együtt egy parkban biciklizett. Vétsége kettős: a parkok le vannak zárva, nem mehet be oda senki. És biciklizni sem szabad – csak akkor kerékpározhatsz, ha munkába mész. A polgármester úr azt mondta: ő is munkába ment. Munkalátogatást tett. Még Ceaușescu idejéből ismerjük ezt a kifejezést… És ugyan mi célból munkalátogatott a parkban? Azt mondta: szemügyre vette a beruházások állapotát. Vagyis honatya a javából! – a rendőrök viszont mégis megbírságolták. Nyilván, az előadás kedvéért…
Ennél már csak annak örvendhetünk jobban, hogy medveidomítást is láthattunk a szükség-cirkuszban. Hargita megyében előbújtak a medvék, főleg az etetőhelyeket keresték fel és jó étvággyal falatoztak. Hiába, nekik is ünnep a húsvét! Egészségetekre, négylábúak! Rövidesen mi is négylábúak leszünk. Miként azok a szatmárnémetiek, akik erdő helyett – mert oda nem szabad – a tömbház tetejére mentek kirándulni. Figyelmeztetjük őket: nehogy két lábra álljanak, mert lepottyannak a tetőről!
Ebben a mai cirkuszban van, aki kesereg, van, aki szórakozik. Mi az utóbbit választjuk, mert túl akarjuk élni ezt a cirkuszt. A zsidóktól tanultuk.